Mindenféleség

Először is, a szülinapom. Szóval aznap este írtuk a megajánlott jegyes tesztet, és úgy gondoltam, hogy ez a kettő így együtt remek alkalom arra, hogy beüljünk Medikusba. Inni. :D
Csak pár embernek szóltam, nem volt kedvem nagy felhajtást csinálni abból, hogy már megint egy évvel öregebb lettem, meg amúgy is...tudom jól, hogy ez a vizsgaidőszakos szülinap nem túl nyerő, de hát anyámék annak idején ezzel nem foglalkoztak.... :D Úgyhogy beértem annyival, hogy néhány csopitársam részt vesz az eseményen. Cinti rábeszélt, hogy mindenképp menjek be a reggeli bikém konzultációra, mert hogy na. Pedig én már pedzegettem, hogy még egyről sem hiányoztam (gyakorlatról meg még véletlenül sem), úgyhogy így a szülinapomon igazán megérdemelném, hogy ne Kolevvel keljen felébrednem. De rábeszélt.

Úgyhogy becsattogtam reggel az EOK-ba a frissen beszerzett kávémmal, és elhelyezkedtem egy széken. Megjelent Cintia egy ajándékszatyorral, és majd beszartam azokon amiket kaptam: egy Star Wars-os telefonos bigyókát, ami forog és villog, ha hívnak (nagyon gyökér, de SW-os), egy macskarisztokratás falidíszt, ami azóta az ajtómat ékesíti, meg Happy Birthday-es papírcsákókat az esti mulatozásra. Még sosem volt ilyenem. :D A nap következő fényfoltocskáját maga a Nagy Kolev okozta, aki az egyik kérdésére adott válaszomat (valami arginines szabályozós dolog volt) kiválónak minősítette. Kiváló. Kolev. Ritka pillanat.
Az esti teszt után meg beültünk Medikusba csákóstul, mindenestül, és iszogattunk, beszélgettünk picit még így utoljára vizsgaidőszak előtt.

Nézzük a bikém vizsgát. Hát sajnos picit csalódott vagyok, mert csak hármas lett...mindenki mondja, hogy ez milyen kurva jó, meg hogy örüljek neki, hogy egy vizsgán túl vagyok, de engem azért akkor is irritál, hogy tudom, hogy ennél többet tudok. Ha másból nem is, bikémből igazán rendesen tanultam idén. De mindemellé azt is tudom, hogy ez a teszt nem ad reális képet. Mert ez egy szemét teszt. És legalább egy vizsgán túl vagyok. Ha esetleg vizsgaidőszak végén rengeteg időm marad, és nem tudok majd magammal mit kezdeni (haha), akkor elmegyek javítani. Talán.

Pénteken találkoztam Tamcsival, mert végre hazajött, és ráért...olyan jó volt, már nagyon-nagyon hiányzott. Főleg, hogy A Nagy Esemény óta nem is találkoztuk személyesen, és az utóbbi pár hétben még telefonon is csak nagyon ritkán beszéltünk... Úgyhogy már itt volt az ideje.
Jajj, kaptam tőle egy Varjúúúúút. Majd beszartam (ismét), annyira cuki, ezt kajtatta mindenhol...hogy szerezzen nekem egy varjút szülinapomra. És hát "nem az igazi, ráadásul nem is varjú, de legalább madár!" <3

Azóta meg nem tanultam semmit, hihi...csak karácsonyoztam. De hát ezt előre tudtam, egyszerűen nem tudok itthon tanulni. Holnap még apáéknál karácsonyozunk, aztán 28-ától indul a Nagy Könyvtárazás. A szilveszterről még halvány szőke lövetem nincs...azt se tudom, hogy akarok-e...mindegy majd kiderül. :)

A nagy elkeseredés

Szóval az van, hogy nincs. Elúszott a megajánlott jegy, ami szomorú, mert így egyel több vizsgám van az elkövetkező 6 hétre, viszont sokkal kevesebb kedvem nekiindulni az egésznek...

Hétfőn megvolt a gyakorlati vizsga, amitől nagyon féltem, mert úgy éreztem, hogy van pár tétel, amit ha kihúzunk (itt párosával vizsgázunk, mert egymáson kell mindenféle csudi dolgokat mérni), akkor el se fogjuk tudni kezdeni... És akkor még az elméleti háttérről szó sem esett...az gyakorlatilag magában foglalja az egész féléves anyagot, mert végül is bármibe belekérdezhetnek. De hát tettem a dolgom (többé-kevésbé), készültem, amennyire tudtam, Cintivel átbeszéltük a gyakorlatokat szombaton, vasárnap még készültünk egyénileg, aztán másnap nekivágtunk a kalandnak.
Cinti húzott. Ahogy ránéztem az arcára, láttam, hogy minden elveszett...majd hangosan felolvasta a tétel címét a tanárnak: RSA.
Ó, balsors! Ez volt az egyetlen gyakorlat, amire évközben sikerült egyest kapnunk, mert rohadtul nem értettük meg a könyvből, hogy mi ez az egész. Később, a gyakorlat elvégzése után sem értettük meg, de ez már mellékes. A lényeg, hogy vizsgán is ezt húztuk, és ezen nem lehetett változtatni.
Az első pánikroham után megpróbáltunk némi tudást előkaparni az emlékezetünkből, de én esküszöm, hogy teljesen üresnek éreztem a fejemet. Még hirtelen azt se tudtam megmondani, hogy miket kell használni a gyakorlathoz, nemhogy kivitelezni...aztán szépen felbugyogtak a "tudás" miniatűr képviselői, és kezdtük összerakni a dolgot: kell 3 tappancs - egy a jobb vállra, egy a jobb derékra, egy a bal hasra, kell egy erényöv (valami légzésmérő pánt, amit a mellem magasságában kell körbetekernem magamon), és kellenek a kábelek (a megfelelő színt a megfelelő helyen lévő tappancshoz párosítani - még szerencse, hogy ezt álmomból felkeltve is tudom - fekete a földelés (derék), fehér a váll, piros a has.
Már csak egy apró problémánk volt: nem tudtuk melyik programot kell megnyitni a gépen...majd miután megtaláltuk a következő kérdés, hogy azt mégis hogyan kell működésre bírni. És félreértés ne essék, nem azért mert egész félévben nem figyeltünk, hanem azért mert vizsgára "speciálisan elő vannak készítve a gépek", magyarul semmi nem úgy van, mint ahogy ezt te megszoktad.
Mindegy, végül némi izzadás után mind a 3 kérdést megválaszoltuk, sőt a kedves vizsgáztató bácsi el is fogadta,  meg még belekérdezett némi "hogyan állapítaná meg a szívfrekvenciát kedves kollegina, ha a gép nem írná ki magának?" dologba, amire sikeresen megfeleltem (tekintve, hogy egyszer drága Tamarám éjjel ezt magyarázta nekem telefonon, mikor sehogy sem tudtam kiszámolni egy patkány szívfrekvenciáját...), úgyhogy rá is térhettünk az elméleti részre.
Itt jött a "mondjon egy számot 1 és 12 között", és mi rendkívül furmányos módon az egyest, illetve a kettest választottuk, mivel majdnem biztosak voltunk benne, hogy nála is az a kérdéslista van, ami a honlapon számunkra is hozzáférhető volt, és emlékeztünk, hogy általában a témakörök első pár kérdése elég lightos... Persze azért nem ment ilyen egyszerűen a dolog: nem elégedett meg ezzel az egy kérdés/kopf adaggal, úgyhogy még feltett néhány kevésbé témába vágó darabot, de előbb-utóbb mindegyikre megszültük a választ. Az egyik különösen hosszú kínos csendben (csikorogtak az agykerekek) Cinti úgy döntött, hogy az ultimate válasz az extrasystole lesz, és bejött, úgyhogy utunkra bocsátottak minket egy-egy négyessel.

Itt elöntött a mindenre képes vagyok érzés, fuckyeah, király lesz a vizsgaidőszak meg minden, és el is kezdtem másnap a csütörtöki tesztre tanulni. Egy idő után azonban kiborultam, mert rájöttem, hogy baromi nagy anyagra baromi kevés idő van. ÁMDE, nem adtam fel, hősiesen küzdöttem a könyvtárban még csütörtökön is, na meg bíztam a mákfaktorban, hogy ha már szülinapom van, akkor igazán lehetne szerencsém is... Nem lett. :D Nagyon nehéz volt a teszt, nagyon kevés pontom lett, nagyon nincs megajánlott jegyem. Cintinek sincs, úgyhogy együtt küzdünk majd vizsgaidőszakban a továbbjutásért.
Egyelőre level 1: bikém. Ha azon túljutunk, lehet gondolkodni, hogy hogyan is tovább...

U.i.:  egy pici szülinapos bejegyzéssel majd jövök még. :)

Mindenféle nyalánkságok

Hétfőn lesz az élettan gyakorlati vizsgánk. Rémisztően hangzik, és igazából az is, de valahogy mégsem tudom rávenni magam a tanulásra... Mivel tudom, hogy ha csak kettes lesz, még akkor is megvan a megajánlott négyesem, nem nagy a motiváció. Persze jobb lenne az ötös, és még össze is jöhet, ha szerencsésen húzunk tételt... Ha viszont nem kapok megajánlott jegyet, akkor baj van. Nem fog beleférni a vizsgaidőszakomba még egy vizsga, főleg, hogy január végére már olyan leszek, mint egy zombi, kizárt, hogy meg tudjak tanulni fél évnyi élettan anyagot. 

Egyébként a vizsgaidőszakos terveim elég kellemesek, remélem így is maradnak. Egyelőre ilyennek néz ki:

élettan: megajánlott jegy
biokémia: december 22.
anatómia: január 13.
fejlődésbiológia: január 18.

Bár eddig még nem volt olyan vizsgaidőszakom, hogy ne raktam volna át valamelyiket későbbre, na meg olyan sem, hogy minden vizsgát elsőre letettem volna. De idén ez annyira szuperül ki van találva, hogy nem ronthatom el, muszáj így lennie. Maradna 3 hetem regenerálódni, és habár tudom, hogy az az anatra készülős karácsony + fél január teljesen ki fog készíteni, de totál megéri, ha utána lógathatom a lábam!

Nézzünk vidámabb témát. Meséltem már a nagy elhatározásomról? Arra jutottam, hogy szeretném mindig valami extrára kifesteni a körmöm, mert így legalább ha ránézek, úgy érzem, hogy van időm foglalkozni magammal, és nem emészti fel az életemet az egyetem. Úgyhogy mostantól nem sima egyszínűre lesznek festve, hanem mindenféle kreatív mókákat találok ki, mint hajdan gimnazista koromban, amikor még volt egy csomó-csomó felesleges időm. Bár próbálom majd tartani magam a dologhoz, de azért nyilván ez vizsgaidőszakban nem annyira fog élni, inkább majd január 18. után. Most egyébként épp hülye picsa rózsaszínes-lilás-átmenetes-csillogós, ami nekem nagyon tetszik, és már pár csoporttársam meg is rendelte, hogy ha majd rengeteg szabadidőnk lesz, csináljak ilyet nekik. Challenge accepted.

*hát képen nem egészen olyan, mint élőben, de azért na

Egyébként szeptemberi fogadalmam, miszerint mindig megcsinálom normálisra a hajam, eddig teljesen jól betartottam. Csodálkozom is magamon...de visszagondolva tényleg nem nagyon emlékszem, hogy különösebben gáz fejjel jelentem volna meg suliban. Vagy begöndörítve, vagy kiegyenesítve, vagy szép, virágos kontyban volt, vagy ha épp egyikhez sem éreztem affinitást, akkor lófarokba kötve. De ez utóbbi inkább csak akkor lépett életbe, amikor már nem állt olyan tökéletesen, mert kezdett kimenni belőle a göndörség/egyenesség. Szóval picit büszke vagyok.

Más. Könnyes búcsút vettünk tegnap az évad legjobb gyakorlatvezetőjétől. Ami szerinte nem annyira könnyes, mert pár hónap múlva úgyis újra látjuk egymást... Ő könnyen beszél, neki egész télen nem lesz más dolga, mint jól érezni magát, karácsonyozni, bulizni, szilveszterezni, még többet bulizni, koncertezni, még egy kicsit bulizni, és a többi. Na meg néha, ha kétségbeesetten felhívja majd valamely kis nebulója vizsga előtti pánikban, akkor kicsit eligazítani a biokémia útvesztőjében. Ja, és kb. négy alkalommal bemenni az EOK-ba (szemben lakik) vizsgáztatni...akarom mondani ülni, és nézni, ahogy a hallgatók tesztet írnak. Így nekem sem lenne könnyes a búcsú... És osztogatott cetlit, amin lehet őt értékelni. Hát jól értékeltem is tegnap este / ma hajnalban. És tényleg jól értékeltem. Meglepő, mi?

Egy kis karácsonyos

Jajj, de nehéz ez a karácsony téma... És évről évre egyre nehezebb. Az az alapvető helyzet (és egyben a büdös nagy probléma), hogy mindenkinek megvan mindene. Én pedig nem sok mindent utálok annál jobban, mint egy huszonnyolcadik felesleges dolgot adni/kapni, amivel nem tud az ember mit kezdeni, csak rakosgatja egyik sarokból a másikba...
Tudtam, hogy eljön a perc, amikor megkérdezik tőlem, hogy mit kérek karácsonyra/szülinapomra, úgyhogy próbáltam picit előre gondolkodni, hogy olyanokkal rukkolhassak elő, amik hasznosak, és amire tényleg szükségem van. Nézzük a listámat:

• Littmann fonendoszkóp (következő félévtől úgyis kell, mert kezdődik a belgyógyászat)
• fehér tábla - filccel írós (ebből jó lenne 90x120-as, mert biztos, hogy kihasználnám...egyébként rengeteg papírt pazarlok el képletek, meg mindenfélék gyakorlására, amiket aztán kidobok...)
• parfüm (elfogyott már rég, és most mást használok, de kezd eléggé hiányozni)
• egész alakos tükör (vicces, de ilyen nem található sehol a lakásban, és megőrülök, hogy sosem látom magam egyben)
• A/2-es üveges képkeret (az aminosavas rajzomnak)
• körömlakkok (sosem elég)
• körömreszelő (időtlen idők óta nincs egy normális körömreszelőm)
• Varjú (na ez az, ami pénzért nem vehető meg)

És lássuk, hogy kinek mit szeretnék adni.

• anyának Jókai életrajzos könyvet
• apának Mitsubishi Galant modellt (szívem szerint vennék neki egy kb '99-es, szürke Mitsubishi Galant kombit, 2.5. v6-os motorral, de hát azt hiszem idén erre nekem nem futja)
• húgomnak nyakláncot, vagy karkötőt
• Cintinek speciális Yoda mesteres pólót (a február 10-i 3D-s SW mozizásunkra előre)
• Tamcsinak is megvan, de elképzelhető, hogy ő olvassa, úgyhogy azt nem írom le :P
• Iminek papucsot (nincs itt nálunk egy normális papucsa, és cipővel mászkál a lakásban)

Egyelőre ennyit tudok, Tündének és a mamáéknak még nincs ötletünk. Ez mind szép és jó, de ezeket valamikor be is kell szerezni, és őszintén szólva már a gondolattól is rosszul vagyok, hogy egy pláza közelébe menjek az évnek ebben a szakában...

Napi KatusAtus

Hát ezt muszáj elmesélnem, de szigorúan csak röviden. A mai aerobik rendhagyó volt, mert már vizsgázni is lehetett (azoknak, akiknek megvolt a 10 alkalmuk - nekem nem), úgyhogy ez egy igazán rövid óra kellett volna, hogy legyen a többiek számára: tanulunk egy koreográfiát, majd hasta la vista.

Miután megtanultuk a mozdulatsort, elkezdték hívni a vizsgázókat, mi meg kerestük a névsorolvasó lányokat, hogy bediktálhassuk a nevünket, és elhúzhassunk. AZONBAN. A semmiből hirtelen feltűnt Katus Attila -feltűnően túlöltözve a szokásos szereléséhez képest -, magához ragadta a mikrofont, és elkezdett szónokolni a StarLight nemtommiről, meg a Pizza Forte-ról, aminek, mint kiderült, ő a reklámarca...végül azt hozta ki a dologból, hogy mindjárt érkezik nem csekély mennyiségű pizza, ami mind arra vár, hogy mi elfogyasszuk.

Persze aztán jött a szokásos szöveg, hogy lájkoljuk a FB oldalát (és most már a pizzásat, meg a starlight-osat is), meg jelöljük be magunkat a fotókon, amiket majd készít rólunk pizzaevés közben, és legyünk igazán boldogok, hogy ismerhetjük őt, a nagy celebet.

Hát apukám, másfél éve járok erre az aerobikra, eddig se lájkoltalak, ezután se foglak, de azért azt el kell ismerni, hogy a pizza finom volt, és így a félév utolsó alkalmára egy szép gesztus volt tőled. :)

Egy új kezdet

Úgy érzem illene szólnom néhány szót a váltásról. Akkor most eljött az idő, hogy felfedjem a kegyetlen igazságot: lusta vagyok. Na jó, igazából csak nincs annyi időm foglalkozni a honlap témával, mint régen, és mivel úgyis csak a blog részét frissítettem, meg hát az volt a lényege az egésznek, úgy döntöttem ideköltözöm. A design dolga baromi egyszerű, megcsinálom PS-ban, és felteszem. Nem kell DW-ben kódolni, meg szöszölni vele, egyszerűen csak van.

Őszintén szólva már egy ideje foglalkoztatott a gondolat, hogy váltsak, mert már egy csomó minden idegesített (például a hülye comment spam-ek, amiket folyton törölgethettem). De a végső elhatározás akkor érett meg, amikor megláttam azt az ocsmány reklámot, amit sehogy sem lehet onnan kiirtani. Minden egyes frissítésre, oldalváltásra újra előugrik, és hát azon kívül, hogy egy cseppet sem esztétikus, még baromira idegesítő is.

Kicsit tartottam attól, hogy mennyi szabad teret kapok majd itt a szerkesztésben, de abszolút meg vagyok elégedve. Bár tegnap elég sokáig tartott mindenre rájönni, de aztán ment minden, mint a karikacsapás. Nem beszélve arról, hogy itt mennyivel egyszerűbb képeket beszúrni a beszámolóimba, betűstílust, színt változtatni...Hát igen, a lustaság időhiány nagy úr... Úgyhogy asszem hosszabb időre rendezkedek be.

Most pedig szólnék néhány szót a külsőről (amit alapvetően Bebe amerikás blogja ihletett). A nyári óta már egyébként készítettem pár új kinézetet, de sosem volt kedvem DW-ben bekódolni, meg feltölteni. Főleg, hogy nem volt a gépemen se DW, se TotalCommander (Windows újratelepítések áldásos hatása)...

Szóval...design elemek.

Numero egy. Épület. Ez az Elméleti Orvostudományi Központ, vagyis az EOK. Itt töltöm az életemet. Tényleg. Itt van minden órám (kivéve a tesi), és ide járok könyvtárba hétköznap is, hétvégén is. Egyébként szeretem ezt az épületet, olyan szép...és olyan jó, hogy télen is megy a légkondi, meg hogy az Élettan előadóban állatszag van. Igazából ennek az az oka, hogy alatta van az Állatház, a -1. szinten, ahol fogalmunk sincs milyen állatokat tartanak. Mindig reménykedünk benne, hogy a légkondis nyíláson alulról kidugja a fejét egy zsiráf, és elkezdi rágcsálni a cipőnket...az feldobná az előadást. :D De gyanítom, hogy ez nem fog megtörténni... Vicc nélkül: tényleg imádom ezt az épületet.

Numero kettő. Universitas Budapestinensis De Semmelweis Nominata. Azt hiszem ezt nem kell túlmagyarázni. Megkérdezték tőlem pár hete, hogy mit jelent számomra a Semmelweis Egyetem. Őszintén végiggondolva a dolgot, mindent. A tanulást, a jövőt, az IÖCS-öt, Budapestet, társaságot, szórakozást, életet. Komolyan. Nagyon megbántam volna, ha nem lettem volna elég kitartó, és elmegyek máshova tanulni. Vagyis nem tudom, lehet, hogy akkor is szeretném amit csinálnék, DE ha tudnám, hogy milyen az, amit most csinálok, és amiről lemaradtam volna, akkor azért mégiscsak a fejemet verném a falba. Hmm, súlyos gondolatok ezek. :D

Numero három. Erlenmeyer lombik. Csak mert biokémia. Egyébként ilyeneket használtunk azon a gyakorlaton, amit a Tomi elalvása miatt a szexi/okos/vicces/kedves gyakorlatvezetőmmel kellett elvégeznem. Csak kicsit csaltunk a mérési eredményekkel. :)

Numero négy. Fekete madár. Ez nem egy egyszerű fekete madár, ez egy varjú. Méghozzá annak a sorsfordító Varjúnak az interpretációja, aki megszerettette velem a biokémiát, és ezáltal esélyt adott arra, hogy értékelhetetlennél jobbra szigorlatozzak belőle.

Numero öt. Elefántos drapéria. Ennek semmi oka nincsen, csak véletlenül találtam guglin, és megtetszett. Olyan édesek. :))

Ennyit mára belőlem, igazán le kéne ülnöm Star Wars-t nézni élettant tanulni, mert hétfőre elég sok dolog van. És ki kell takarítanom a házat, mert jó testvér vagyok, és segítek a húgomnak.

Mother of God...

Nos, lássuk csak. Másodév. Mit is mondhatnék? Állítólag ez a legnehezebb része az egész orvososdinak...túlélni ezt az évet. Azért azt gyorsan elmondanám, hogy én megpróbálom minden cseppjét kiélvezni.

Tehát ott tartottam az életem ismertetésében, hogy közeleg a félév második bikém demója. És ezúttal készültem is rá. Sokat. Sőt, időközben az aminosavakat is megszerettem, hála az A/2-es méretű "rajzocskámnak", amit pusztán 4-5 órába telt megkomponálni. Haha. 

Viszont totál megérte, mert utólagos megítélésem alapján ennél hasznosabb dolgot még nem nagyon alkottam egész orvospalánta pályafutásom alatt. Arra is gondoltam (sőt egyre erősebb késztetést érzek), hogy bekereteztetem, és kirakom a falamra. Persze ez így nem olyan szép, mert már szkennelve van, és a színek nem az igaziak, de ha az eredetire ránézek, majd elsírom magam. Főleg, ha belegondolok, hogy mennyire fájt mindenem a görnyedéstől, mire késznek nyilváníthattam a művet.

*le me during the procedure

Na de elég abból, hogy mennyire maradandót alkottam, mert ez önmagában nem elég semmire, szóval ugorjunk a demóhoz. Dobpergés, trrrrrrrrrrrrrr...

ÖTÖS lett!!! Még mindig alig hiszem el, hogy én biokémiából ötöst kaptam egy szóbeli számonkérésen. Ez egyszerűen felfoghatatlan.

A sikert megünneplendő, nekivágtunk az éjszakának (és a szemeszterzáró bulinak) a csoporttársaimmal. Végre sikerült egy nagyjából normális méretű társaságot összeverbuválni alapozni, és a legjobb, hogy nem csak F3-asok vettek részt az eseményen. Dalmával már nyár óta tervezzük az F1&F3 összemördzsölését, mert mi vagyunk a két jófej csoport, és gáz, hogy így külön vagyunk válva. Ékes magyarsággal fogalmazva.

A tegnapi hangulat, és nem mellesleg rengeteg alkohol örömére, bár hajnalban még egészen másképp álltam a dologhoz, reggel úgy döntöttem, hogy a mai napom terve a "skip ALL the classes"-ban kimerül.

Így végül eltöltöttem egy maximálisan passzív napot, ami kimerült filmnézésben, pizzarendelésben, és pihenésben. És holnap vár az élettan. Jó belegondolni.