Egy új kezdet

Úgy érzem illene szólnom néhány szót a váltásról. Akkor most eljött az idő, hogy felfedjem a kegyetlen igazságot: lusta vagyok. Na jó, igazából csak nincs annyi időm foglalkozni a honlap témával, mint régen, és mivel úgyis csak a blog részét frissítettem, meg hát az volt a lényege az egésznek, úgy döntöttem ideköltözöm. A design dolga baromi egyszerű, megcsinálom PS-ban, és felteszem. Nem kell DW-ben kódolni, meg szöszölni vele, egyszerűen csak van.

Őszintén szólva már egy ideje foglalkoztatott a gondolat, hogy váltsak, mert már egy csomó minden idegesített (például a hülye comment spam-ek, amiket folyton törölgethettem). De a végső elhatározás akkor érett meg, amikor megláttam azt az ocsmány reklámot, amit sehogy sem lehet onnan kiirtani. Minden egyes frissítésre, oldalváltásra újra előugrik, és hát azon kívül, hogy egy cseppet sem esztétikus, még baromira idegesítő is.

Kicsit tartottam attól, hogy mennyi szabad teret kapok majd itt a szerkesztésben, de abszolút meg vagyok elégedve. Bár tegnap elég sokáig tartott mindenre rájönni, de aztán ment minden, mint a karikacsapás. Nem beszélve arról, hogy itt mennyivel egyszerűbb képeket beszúrni a beszámolóimba, betűstílust, színt változtatni...Hát igen, a lustaság időhiány nagy úr... Úgyhogy asszem hosszabb időre rendezkedek be.

Most pedig szólnék néhány szót a külsőről (amit alapvetően Bebe amerikás blogja ihletett). A nyári óta már egyébként készítettem pár új kinézetet, de sosem volt kedvem DW-ben bekódolni, meg feltölteni. Főleg, hogy nem volt a gépemen se DW, se TotalCommander (Windows újratelepítések áldásos hatása)...

Szóval...design elemek.

Numero egy. Épület. Ez az Elméleti Orvostudományi Központ, vagyis az EOK. Itt töltöm az életemet. Tényleg. Itt van minden órám (kivéve a tesi), és ide járok könyvtárba hétköznap is, hétvégén is. Egyébként szeretem ezt az épületet, olyan szép...és olyan jó, hogy télen is megy a légkondi, meg hogy az Élettan előadóban állatszag van. Igazából ennek az az oka, hogy alatta van az Állatház, a -1. szinten, ahol fogalmunk sincs milyen állatokat tartanak. Mindig reménykedünk benne, hogy a légkondis nyíláson alulról kidugja a fejét egy zsiráf, és elkezdi rágcsálni a cipőnket...az feldobná az előadást. :D De gyanítom, hogy ez nem fog megtörténni... Vicc nélkül: tényleg imádom ezt az épületet.

Numero kettő. Universitas Budapestinensis De Semmelweis Nominata. Azt hiszem ezt nem kell túlmagyarázni. Megkérdezték tőlem pár hete, hogy mit jelent számomra a Semmelweis Egyetem. Őszintén végiggondolva a dolgot, mindent. A tanulást, a jövőt, az IÖCS-öt, Budapestet, társaságot, szórakozást, életet. Komolyan. Nagyon megbántam volna, ha nem lettem volna elég kitartó, és elmegyek máshova tanulni. Vagyis nem tudom, lehet, hogy akkor is szeretném amit csinálnék, DE ha tudnám, hogy milyen az, amit most csinálok, és amiről lemaradtam volna, akkor azért mégiscsak a fejemet verném a falba. Hmm, súlyos gondolatok ezek. :D

Numero három. Erlenmeyer lombik. Csak mert biokémia. Egyébként ilyeneket használtunk azon a gyakorlaton, amit a Tomi elalvása miatt a szexi/okos/vicces/kedves gyakorlatvezetőmmel kellett elvégeznem. Csak kicsit csaltunk a mérési eredményekkel. :)

Numero négy. Fekete madár. Ez nem egy egyszerű fekete madár, ez egy varjú. Méghozzá annak a sorsfordító Varjúnak az interpretációja, aki megszerettette velem a biokémiát, és ezáltal esélyt adott arra, hogy értékelhetetlennél jobbra szigorlatozzak belőle.

Numero öt. Elefántos drapéria. Ennek semmi oka nincsen, csak véletlenül találtam guglin, és megtetszett. Olyan édesek. :))

Ennyit mára belőlem, igazán le kéne ülnöm Star Wars-t nézni élettant tanulni, mert hétfőre elég sok dolog van. És ki kell takarítanom a házat, mert jó testvér vagyok, és segítek a húgomnak.