Mindenféleség

Először is, a szülinapom. Szóval aznap este írtuk a megajánlott jegyes tesztet, és úgy gondoltam, hogy ez a kettő így együtt remek alkalom arra, hogy beüljünk Medikusba. Inni. :D
Csak pár embernek szóltam, nem volt kedvem nagy felhajtást csinálni abból, hogy már megint egy évvel öregebb lettem, meg amúgy is...tudom jól, hogy ez a vizsgaidőszakos szülinap nem túl nyerő, de hát anyámék annak idején ezzel nem foglalkoztak.... :D Úgyhogy beértem annyival, hogy néhány csopitársam részt vesz az eseményen. Cinti rábeszélt, hogy mindenképp menjek be a reggeli bikém konzultációra, mert hogy na. Pedig én már pedzegettem, hogy még egyről sem hiányoztam (gyakorlatról meg még véletlenül sem), úgyhogy így a szülinapomon igazán megérdemelném, hogy ne Kolevvel keljen felébrednem. De rábeszélt.

Úgyhogy becsattogtam reggel az EOK-ba a frissen beszerzett kávémmal, és elhelyezkedtem egy széken. Megjelent Cintia egy ajándékszatyorral, és majd beszartam azokon amiket kaptam: egy Star Wars-os telefonos bigyókát, ami forog és villog, ha hívnak (nagyon gyökér, de SW-os), egy macskarisztokratás falidíszt, ami azóta az ajtómat ékesíti, meg Happy Birthday-es papírcsákókat az esti mulatozásra. Még sosem volt ilyenem. :D A nap következő fényfoltocskáját maga a Nagy Kolev okozta, aki az egyik kérdésére adott válaszomat (valami arginines szabályozós dolog volt) kiválónak minősítette. Kiváló. Kolev. Ritka pillanat.
Az esti teszt után meg beültünk Medikusba csákóstul, mindenestül, és iszogattunk, beszélgettünk picit még így utoljára vizsgaidőszak előtt.

Nézzük a bikém vizsgát. Hát sajnos picit csalódott vagyok, mert csak hármas lett...mindenki mondja, hogy ez milyen kurva jó, meg hogy örüljek neki, hogy egy vizsgán túl vagyok, de engem azért akkor is irritál, hogy tudom, hogy ennél többet tudok. Ha másból nem is, bikémből igazán rendesen tanultam idén. De mindemellé azt is tudom, hogy ez a teszt nem ad reális képet. Mert ez egy szemét teszt. És legalább egy vizsgán túl vagyok. Ha esetleg vizsgaidőszak végén rengeteg időm marad, és nem tudok majd magammal mit kezdeni (haha), akkor elmegyek javítani. Talán.

Pénteken találkoztam Tamcsival, mert végre hazajött, és ráért...olyan jó volt, már nagyon-nagyon hiányzott. Főleg, hogy A Nagy Esemény óta nem is találkoztuk személyesen, és az utóbbi pár hétben még telefonon is csak nagyon ritkán beszéltünk... Úgyhogy már itt volt az ideje.
Jajj, kaptam tőle egy Varjúúúúút. Majd beszartam (ismét), annyira cuki, ezt kajtatta mindenhol...hogy szerezzen nekem egy varjút szülinapomra. És hát "nem az igazi, ráadásul nem is varjú, de legalább madár!" <3

Azóta meg nem tanultam semmit, hihi...csak karácsonyoztam. De hát ezt előre tudtam, egyszerűen nem tudok itthon tanulni. Holnap még apáéknál karácsonyozunk, aztán 28-ától indul a Nagy Könyvtárazás. A szilveszterről még halvány szőke lövetem nincs...azt se tudom, hogy akarok-e...mindegy majd kiderül. :)