Mindenféleségek

Hú, de rettenetesen régen írtam utoljára.. Az az igazság, hogy nagyon keveset van bekapcsolva a gépem, mert sok mindent teszek-veszek, és nincs kedvem/időm gépezni.
Lássuk csak mi is történt az elmúlt másfél hónapban.. Nyilván rengeteg minden, de nem tudok, és nem is akarok mindent leírni.

Dolgozom. Nagyon szeretem a munkát, bár néha persze a tököm tele van vele, meg nem akarok felkelni reggel, de azért amikor csinálom, akkor élvezem. Az utasok kedvesek, a repteret szeretem, viszonylag sok a szabadidő (olyankor olvasok, zenét hallgatok, kajálok, ilyesmi), és marha jól fizetnek.

Betűt építek. Elkezdődött a nyár, vége a vizsgaidőszaknak, úgyhogy mi is fejest ugrottunk a tervezgetésbe, a találkozgatásba. Volt egy szuper betűhétvégénk, ami abszolút hozta a tavalyi színvonalat.. Az egyetlen bajom az volt az egésszel, hogy majd' megőrültem, úgy hiányzott Dávid. Magamra sem ismertem: egész nap a kezemben a telefon, minden percben írni akarok neki, vagy hallani a hangját.. De ezt leszámítva tökéletes kis hétvége volt.

Szerelmes vagyok. Dáviddal egy csomó mindent csinálunk együtt, és bár néhány napja ünnepeltük a negyedik hónapfordulónkat, olyan mintha már évek óta együtt lennénk. Annyira eseménydús a kapcsolatunk, hogy tényleg rettenetesen régnek tűnik az eleje. A VOLT fesztiválon is megfordultunk (egy egész hét erejéig), iszonyat jól éreztem magam vele (meg ő is :D), úgyhogy nagyon rossz volt hazajönni, és visszatérni a régi kerékvágásba.. Képek:

Vettem új telefont. A kis drága egy Samsung Galaxy Ace 2, és nagyon szeretem. Mindent tud. Többet, mint én. :D Rendeltem hozzá egy kemény hátlap/tokot, hogy ne legyen karcos. Meg, hogy dívátós legyen, természetesen. 

Hát nem tudom van-e még valami izgi, amiről érdemes írni..most nem jut eszembe más. Majd még jelentkezem.

Ja igen, tegnap vettem új fürdőruhát..teljesen véletlenül. Volt 2-3 óra szünetem két járat között, úgyhogy kimentem a Market Central-ba a Tesco-t meglátogatni némi harapnivalóért. És mivel ráértem, gondoltam megnézem a ruhákat, és találtam egy tök jó fürdőrucit 2800 Ft-ért. Így esett e rémeset.

Meg kinéztem magamnak szintén ott egy szandált, egy cipőt, és egy mamuszpapucsot. Jahogy dolgoztam! :D

Röviden

Olyan furcsa, hogy vizsgaidőszak van, és én nem görcsölök a könyvtárban.. Kicsit hiányzik. És tudom, hogy ez mazochistán hangzik, és igazából nem is értem, hogy miért, de egy kicsit tényleg hiányzik. Bejárni a könyvtárba, magam köré gyűjteni a rengeteg könyvet, rágcsát, innivalót, jegyzetpapírt, és befészkelni magam egész napra. Energiaital, kávé, boltba járás, Cinti, a könyvtáros pajtások, akiket már úgy megszoktam.. De közben meg tudom, hogy fene jó dolgom van, a többiek boldogan cserélnének velem.. :D

Viszont így, hogy ráérek, próbálom kreatívan tölteni a napokat.. Csinálom a táskát, Dáviddal a kertben barkácsolunk, körmöt készítek (most M&M's-es), főzök, sütök, olvasok. 

Ja meg a legfontosabb: voltam próbanapon a reptéren, tetszik a munka, szerintem jól is csinálom, úgyhogy még pár próbanap, aztán mehet a menet! Valószínűleg vasárnap lesz a második forduló. Jó lenne, ha ez bejönne, mert marha jól fizet, viszonylag rugalmas, nem kell minden nap bemenni, és suli mellett is fogom tudni csinálni szerintem.

Hát hirtelen ennyi jutott eszembe.

És minden rendben..

Úgy tűnik, hogy kaptam egy remek munkalehetőséget (de azért még gyorsan lekopogom) apáék cégénél, ami ugyan fárasztó, de nagyon jól fizet, meg viszonylag közel is lenne.. Próbálom nem nagyon beleélni magam, amíg nem tutibiztos, mert még mennem kell egy angol nyelvű interjúra, majd 3 próbanapra, aztán ha mindkét akadályon túljutok, akkor mondhatom azt, hogy van munkám. Persze marha jól jönne a pénz nyárra, főleg, hogy új telefont is szeretnék venni, úgyhogy örülnék, ha összejönne. Meg amúgy is, Dávid is dolgozik, a többieknek vizsgaidőszak lesz, én meg unatkozhatnék egyedül.. :D

Mostanában nagyon belejöttem a háziasszony szerepbe, mert kevés órára járok, sok időm van itthon, és gyűlölöm a kupit. Meg Dáviddal egész sokat szoktunk főzőcskézni, mert hála az égnek szeret főzni, és nem olyan lusta dög, aki elvárja, hogy mindig legyen kész kaja.. :D

A másik újdonság, hogy épp táskát készítek magamnak. Még anno gimiben kezdődött ez a tevékenység, akkor kettőt csináltam - magamnak egy Rózsaszín Párducosat, húgomnak egy Pindúr Pandúrosat -, aztán később kifújt az ilyetén jellegű kreativitás. Viszont már egy ideje keresek magamnak táskát, de nem találok sehol normálisat, és gondoltam nyárra amúgy is jól jön egy könnyű kis strandtáskaszerűség. A mostani dizájn Happy Tree Friends-es lesz, de majd azt hiszem megérdemel egy külön bejegyzést..

Na most ez csak ilyen kis karcsú bejegyzés lett, mert nekiállok muffint sütni, meg ránézek a kenyérre, el kell mosogatni, meg porszívózni, felmosni, megetetni a tyúkokat, aztán 1-kor órám van.. 

Még a végére egy kis zene. Új kedvenc lemez született.. Dáviddal mostanában folyton Parovot hallgatunk.. Egészségetekre!

Életjel

Szombat délelőtt találkoztam Tamcsival, mászkáltunk, beszélgettünk, ilyesmi.. Ja meg megvettünk a VOLT bérletemet..ami egyáltalán nem volt egyszerű. Nagy nehezen megtaláltuk a helyet, ahol lehet utalvánnyal fizetni, és még szombaton is nyitva van, de valamiért ezt a hülye új SZÉP kártyát nem akarta elfogadni a pasas masinája..kiderült, hogy nincs aktiválva, és gőzöm nem volt, hogy azt hogy kell, úgyhogy felhívtam a Telecentert, ahol egy nőci szerencsére rögtön aktiválta nekem (ami azért volt sürgős, mert a tavalyi Üdülési Csekkem szombaton lejárt, tehát azt az 5000 Ft-ot elbuktam volna, ha nem tudom aznap megvenni a bérletet).

Mindegy, sikerült, úgyhogy Dáviddal június végén lerohanjuk Sopront!! :)

Délután meg ellátogattunk az Állatkertbe Dáviddal, ahol ugyan nem olyan rég voltam utoljára, de rettenetesen jól éreztük magunkat. Utána kiültünk a Gödörbe, amíg jó idő volt..

Mr. Retekszisz

Imádom a zsiráfokat (alkalomhoz illően Alexet, a flexibilis zsiráfos nyakláncot viseltem, valamint a körmöm is zsiráfosra volt festve - majd arról is teszek fel képet). Sajnos pont etetés volt, és az összes bevonult, úgyhogy nem lehetett őket kint simogatni - ilyen az én formám -, de attól még ők voltak a legjobbak!! :)

A fókák meg csak úgy hasították a vizet..egész sokáig ücsörögtünk itt lent, mert kellemesen hűvös volt, meg tök jó volt ez a kék "megvilágítás"..

Nem tudjuk milyen apropóból, de kint volt a Magyar Posta (egy csomó postaládánk öltözött ember rohangált az Állatkertben :D), és volt egy kis bélyeges kiállításuk, ahol ezt a gyöngyszemet megörökítettük. Jó lenne ilyen bélyeg! Nem mintha sűrűn írnék levelet.. :D

Tök jópofa elefántok vannak kiállítva különböző helyekre, és ami épp nem volt foglalt (a jellemző az, hogy kisgyerekek ülnek a hátukon :D), azzal pózoltunk kicsit.. :)

Dávid mondta, hogy kiskorában mindig felült erre a teknősre, amikor erre jártak, úgyhogy mondtam, hogy adjunk a nosztalgiának, pattanjon fel, csinálok róla jóllakott óvodás képet.. Mondjuk elég sokat kellett várni, amíg felszabadult, mert egy család megszállta, és a két kisfiú az istennek nem akart lekattanni róla.. :D

És a nagymacskák.. Pózolj tigrissel, és az üvegen tükröződő mindenféle szellememberekkel.. :D Az oroszlánok olyan hülye pózban voltak kinyúlva, hogy róluk nem lehetett épkézláb képet csinálni..úgyhogy maradtak a tigrincsek..

Pénteken meg megnéztük az új Pitét moziban.. Jól elszórakoztunk rajta, bár meglepő, hogy mennyit öregedtek a szereplők.. Összességében megérte szerintem, sokkal jobb, mint bármelyik ami az esküvős után készült - nem is értem, hogy azokat miért nevezik Amerikai Pitének, kb közük nincs az eredeti filmekhez.. 

Egyedül a mellettünk ülő 14 év körüli két lány zavart, akik miután elámultak magukon, hogy sikerült belógniuk egy 18-as filmre, folyton idétlenül vihogtak, és rajtunk átmászva mentek ki pisilni.. -.-'
Mindegy, ettől a film nem vesztett az értékéből! :)

Picit körmös..

Na hát az a helyzet, hogy egészen belejöttem ebbe a körmös dologba.. :) Általában keddenként a suliban két előadás között szoktam nekiülni, és már a többiek is megszokták: ha kedd, akkor jönnek mozizni, mert biztos baromi izgalmas nézni, ahogy festem a körmeimet.

kis baglyos-pöttyös összeállítás

ez még a farsangi bulis cica jelmezemhez készült

original leopárd minta

tappancsos, csak mert Doo

a leopárdminta ribancosabb változata

zebra - Dávid kérésére

Általában bírják egy hétig, és ez tök jó. A zebrásat múlthét hétfőn csináltam, és ma mostam le, de igazából maradhatott volna még, nem volt vészes kopás sehol. Sajnos az egyik heti mintáról nincs képem, elfelejtettem lefotózni (katicás volt)..

az új sytle: Batman

Hát most itt tartunk, de már egy csomó mintát elhatároztam, hogy megcsinálok, meg tényleg most már kb. mindenféle színű körömlakkom van (még új fehéret kell vennem, mert az elfogyott, meg valami rendes zöldet). 

Ma meg takarítanom kell, meg filmeket leszedni, mert Dáviddal ráálltunk a filmipari remekek nagyüzemi nézésére, és elég elavult a készletem.. Mostanában mindent online néztem, vagy amit letöltöttem, azt is a legutóbbi Windows újratelepítésnél letöröltem.. Úgyhogy most bele kell húznom.. :D

De azért: A kalózkodás bűncselekmény!

Hát ja..

Hétfő éjjel megtörtént az, amin anya szerint minden nőnek át kell esni: amikor a barátod felhív hulla részegen, hogy alhat-e nálad, majd kritikán aluli állapotban megjelenik.. Hát Dávid nem aprózta el. Rise Against koncerten voltak a barátjával (találkoztunk délután, aztán a koncert előtt váltunk el, megbeszélve, hogy írjak egy smst, ha hazaértem, és majd ő is ír, ha hazaért).

0:15 készültem lefeküdni, mikor csörgött a telóm: Dávid. 

"Szia Detti, Fefe vagyok, Dávid barátja, és azért hívlak, mert..." 

Na innentől a másodperc tört része alatt borzalmasabbnál borzalmasabb dolgok villantak át az agyamon, hogy mi történhetett Dáviddal, amiért az ő telefonjáról kurvára nem ő hív engem. De szerencsére semmi szörnyűség, csak nem találta a kulcsát, és Fefe az iránt érdeklődött, hogy délután nem tettem-e el véletlenül. Aztán mondta, hogy akkor még körülnéznek a Pecsában, meg megkérdezik, hogy nem adták-e le. Lefeküdtem. 

2:20 arra ébredek, hogy rezeg a telóm: Dávid.

"Szia, ébren vagy?"

Pff, naná, végülis mit csinálna az ember lánya hétfő éjjel fél háromkor?! Megkérdezte, hogy alhat-e nálam, mert nincs meg a kulcsa, az anyját nem akarja felhívni, a nővére meg ki van kapcsolva. Én meg hallottam a hangján, hogy azért már nincs minden rendben, de persze, alhat nálam. Tájékoztatott, hogy a Blahán van, és érdeklődött, hogy melyik busszal kell jönni. Elmondtam, letettük. Megnéztem mobilon gyorsan, hogy jön a busz, hogy azért mégis legyen róla némi fogalmam, hogy mikor ér ide. Láttam, hogy kb. 1 óra múlva várható az érkezése, visszafeküdtem.

2:50 rezeg a telóm: Dávid.

"Itt van a Tibor." 

Majd kissé ingerült kérdésemre, hogy az meg ki a faszom, azt válaszolta, hogy valami csöves, aki magyaráz neki. Majd közölte, hogy a BLAHÁN van (akinek esetleg elkerülte a figyelmét, fél óra eltelt közben), és megkérdezte, hogy melyik busszal kell jönni hozzám. Pff. Megint elmondtam. Elkezdett makacskodni, hogy ő elmegy Örsre, és onnan jön busszal. Az már nem fért a fejébe, hogy Örsön pontosan ugyanarra a buszra tud felszállni felénk, amire a Blahán, tehát felesleges elmenni Örsre. Megint megkérdezte, hogy akkor melyik busz. Megint elmondtam. Letettük, visszafeküdtem.

3:30 rezeg a telóm: Dávid.

"Itt vagyok Örsön. Innen hogy jutok el hozzátok?" 

Na nem mondom, hogy ezen a ponton nem szállt el egy kicsit az agyam. Beszéltünk pár percet, és az lett a vége, hogy megmondtam neki, hogy el ne merjen mozdulni, elmegyek érte, 20 perc és ott vagyok. Itt már érezte, hogy baromi pipa vagyok. Én meg éreztem, hogy ő baromi részeg. 

3:50 kiszállok a kocsiból Örsön, pizsiben, odamegyek Dávidhoz, aki támasztja a falat, mellette egy sör. Köszönök.

"Húú, de mérges vagy.. De azért jó volt vezetni?" 

Pff, anyád. Kábé. Elindulunk. Vagyis -nánk, ha tudna egyenesen menni. Oké, elvonszolom a kocsiig. Megölel, majd elhajítja a sörösdobozt. Megkérem, hogy szedje össze, de nem veszi az adást. Összeszedem. Beültetem az autóba, beülök, bekötöm magam, erre őt is felszólítom. Nem sikerül neki. Bekötöm. Elindulunk. 

4:20 hazaérünk, Dávid, mint az elefánt megy fel a lépcsőn, elesik. Húgomék felébrednek. Dávidhoz hozzávágom a pizsijét, és mivel látom, hogy áll neki az átöltözésnek, megkérem, hogy a ruháit ne a földre dobálja. Lemegyek, bezárom az ajtót. Visszatérek a szobámba, és mi fogad? Dávid összes ruhája a szobám közepén hever a földön. Kiakadok, de nem akarok kiabálni, hátha még nincs mindenki ébren, de azért felemelem a hangom, és rendre utasítom. Elküldöm fogat mosni, összeszedem a ruháit. Na itt kellett a húgomék szobájából kihalásznom, és visszavonszolnom az enyémbe. Betuszkolom az ágyba, és alszunk.

A reggelt már nem részletezném, de az is szép menet volt, amíg őt kivakartam az ágyból.. Mondhatom rengeteg türelmem maradt, így 3 óra alvás után.. De miután észhez tért kicsit, felhívott, és újra bocsánatot kért (az este folyamán, meg reggel is vagy 100x megtette, de azért érezte, hogy nem vagyunk rendben), nekem meg idővel elpárolgott a haragom, és azóta csak röhögök az egészen. Miután másnap este elmeséltem neki, hogy mit művelt, mondta, hogy legszívesebben elsüllyedne, meg, hogy csoda, hogy szóba állok vele. :D

Azóta minden oké, elvagyunk, mint hal a vízben..:) Ja, szerda reggel készítettem róla egy priceless fotót, ahogy az ágyamban aludt:

Igazából azért néz ki így, mert én éjjel galád módon elvettem az egész takarót, ő meg kénytelen volt beérni a rózsaszín AVON-os, mellrákos pokrócommal. A szemfedő meg szintén az enyém, csak én már jobban bírom az alattomos napsugarakat, amik reggel pont a pofánkba világítanak, ő viszont megőrül ettől, és nem bír aludni ilyen fényárban. Szerintem szép ez az ultragay összeállítás.. Mindegy, így szeretem. <3

You're stealing my heart away..

-Szeretsz?

-Nem tudom.

-Miért nem?

-Nem vagyok biztos.

-Kételyek?

-Azok.

-Akkor mit érzel?

-Ez bonyolult. Néha hiányzol, nem bírom, ha nem vagy velem. Szükségem van a jelenlétedre, még ha nem is nézek rád. Néha ellöklek, mert félek. Megijedek tőled, pedig nem bántasz. Néha futnék veled akármeddig, akárhova... csak hogy együtt lehessünk. Néha úgy érzem, nem jó ha itt vagy, vagy nézel, mert elvársz dolgokat. Lehet, hogy nem tudom megtenni. A szívem megszakad ha mással látlak, de nem szólok egyetlen szót sem. Csak elsétálok... Néha utálom, ahogy kinézel. De ezt se mondom soha. A lényed kárpótol mindenért. Nem tudok soha haragudni rád úgy igazán. Pedig lehet, hogy olyat tettél, amiért másnak már nem jutna a bocsánatomból. Néha ha rád gondolok sírok, néha nevetek, néha ordítok, aztán megint ott a mosoly az arcomon. Lehetne egyszerű, de nem... ez bonyolult.

-Akkor szeretsz?

-Azt hiszem...

Újra hétvége

Csütörtökön megvolt életem első német nyelvórája, juppii! :) Már nagyon vártam, és igazából - nem mintha ezt egy első alkalom után annyira meg lehetne állapítani -, tetszik. Tök jó érzés végre nyelvet tanulni (ráadásul újat).. Teljesen az elejéről. Fura, hogy az ember alapvető szavakat nem tud, és mindent újra elölről kell kezdeni..

Mondjuk kihívás lesz megszerezni a könyvet, mert nagyjából sehol nem találom, pedig azért nem ejtettek a fejemre, és Gugli is a jóbarátom. Mindegy, még van rá két hetem (mert sajnos március 15. miatt a következő óra kimarad)..igaz, hogy addigra az első leckét át is kéne nézni, de mindegy, valahogy megoldom. :)

Pénteken volt a Karnevál, ami olyasmi, mint egy második Gólyabál. Ugyanolyan programok vannak, ugyanúgy kiöltözős, ugyanolyan izgi. Pár csoporttárssal készültünk menni, csak megbeszéltük, hogy előtte a Katáéknál iszogatunk egy picit.. És annyira jó volt, komolyan. Az estének az a része jobban megmaradt bennem, mint maga a Karnevál. Persze jó volt az is, de ez a csoporttársakkal iszogatás eléggé megérintette a lelkemet. Találtunk egy Identity nevű pszichológiai társasjátékot, és itt elkezdődött a ki mit gondol a másikról/saját magáról témázgatás, és úristen, olyan dolgok derültek ki, amire nem is gondoltunk volna. Például, hogy a Gréta mit irigyel tőlem/bennem. Soha nem gondoltam volna. :)

Aztán meg szóba került a vizsgaidőszak, arról a nem sikerült félévem, hogy új csoportom lesz, és hogy mennyire fognak hiányozni. Erre a Kata közölte, hogy ez baromság, én mindig is a 2010-ben kezdett F3 csoport tagja leszek, akárkikkel járok jövő évtől órára.. és ez annyira jól esett. Mert tudom, hogy szeretnek (ki ne szeretne? :P), de azért ilyesmit kimondva hallani..nagyon jót tesz az ember összetört szívének. :) 

Karnevál után meg találkoztam Dáviddal, jól elbeszélgettünk magunkról, próbáltuk tisztázni az érzéseket, elvárásokat, félelmeket..szóval mindent. Hát érdekes volt a másnap, mert hogy be volt tervezve egy jó kis Normafás kirándulás, de mi már megint reggel kerültünk ágy közelébe.. Felkeltünk délben, mert nekem muszáj volt hazajönnöm átöltözni, mert mégsem vághatok neki az erdőnek koktélruhában és magassarkúban.. :D Háát, én rég éreztem magam olyan szarul, mint akkor hazafelé. Annyira fájt a fejem, pedig nem ittam olyan rémesen sokat, sőt reggel, mire Dávidhoz értünk, már kb. józan voltam. Úgyhogy nem értem, de mindenesetre rettenetes volt. Hazajöttem, és ruhástul bedőltem az ágyamba egy pár percre, mert alig bírtam magam vonszolni.. Gyorsan átöltöztem, fogat mostam, összeszedtem a húgom cuccát is, és indultam vissza Örsre, hogy ne késsek (sokat). Rájöttem, hogy ilyenkor a napszemüveg jóbarátom. :D

Tök jó volt a délután, elbóklásztunk a Normafánál, aztán Levi talált egy eldugott helyet az erdőben padokkal, asztalokkal, tűzrakóval..és mivel kezdett lehűlni a levegő, tüzet raktunk, melegedtünk, sütögettünk (mert miért ne lenne nálunk sólet konzerv, pita, krumpli, hagyma, fűszervaj?! :D), iszogattunk.. Bár én itt már csak egy fél sört ittam, mert elég fáradtnak éreztem magam anélkül is, hogy megint benyomnék.

Mi 9 körül eljöttünk, mert Dávid találkozott az unokatesójával, én meg simán fáradt voltam, de a többiek még ki tudja meddig maradtak.. A mai napot pihizéssel töltöttem, meg átjött apa, és vele dumáltunk...
Most meg átjön Dávid, és megnézünk egy roppant pocséknak ígérkező horrorfilmet, amitől mindketten fostunk gyerekkorunkban.. Szörnyeteg a mostohám a címe, és igen retró.. :D

Menni, menni, menni!

Mostanában picit rámtört a nosztalgia. Milyen jó is volt egy éve.. a képzés, az a sok új élmény, új ismerős, az a rengeteg ökörködés. Aztán a nyár, a táborszervezés, majd maga a tábor, a gólyák, meg minden. Most hogy jön a jó idő, teljesen meg vagyok zavarodva. Menni akarok. Nem tudom hova, csak menni, csinálni valamit, hogy egy év múlva megint úgy gondolhassak erre az időszakra, hogy de jó is volt.. :)

Ha a húgomnak nem lesz végzetesen sok tanulnivalója hétvégén, akkor úgy néz ki, megyünk kirándulni. Ja meg ha jó idő lesz. :)

Ma egyébként igen hasznosan töltöttem a két előadás közötti szünetet: megcsináltam a körmömet. Tegnap este már nem volt hozzá lelkierőm, úgyhogy úgy döntöttem, majd ma kihasználom ezt az órácskát. Reggel beszórtam a lakkokat a táskámba, aztán szépen leültem körmözni. :)

Este aerobik után beülünk Medikusba egy picit megünnepelni a Regi szülinapját, szóval ma sem érek haza túl korán.. Nembaj, holnap csak háromnegyed 10-re kell beérni.

Szóval csak menni, menni, menni!! :)

Napról napra egyre erősebben.. :)

Visszaszívom azt, hogy 2012 szar. Nem akarok ennyire előre ítélkezni, még csak március eleje van, még lehet jó a vége.  Mert hát rossz dolgok minden évben vannak, csak nekem most itt az első másfél hónapban kicsit besűrűsödtek. Nagyon szarul voltam, hihetetlenül egyedül és szomorúan...de már lábadozom. :)

Ezt a számot Dávid hallgattatta meg velünk pénteken (vagyis már szombaton). Méghozzá azért, mert ezt bárhol, bármikor hallja, én jutok róla eszébe. :)

Egy átmulatott péntek este

Na hát nemrég leheltem csak életet magamba, mert a tegnapi picike mulatozásból (csak 1-2 koktél és tánci) végül reggel nyolcra sikerült hazavergődni...

Úgy indult az egész, hogy húgom és István valami 36 órás koncertre mentek, és nekem marhára nem volt kedvem egyedül ülni itthon pénteken, úgyhogy rábeszéltem Cintit meg Szezit, hogy menjünk Morrison's-ba koktélozni.

Cinti hozta a szokásos formáját...bepörgött valamin, megsértődött, és hazahúzott kb 11-kor. Persze Szezi velement, hogy kiengesztelje, engem meg otthagytak egy Andris nevű taggal, azzal a felkiáltással, hogy azért mi érezzük jól magunkat. Vicces. Főleg, hogy nem igazán bírom ezt a gyereket. Mármint nincs vele konkrét bajom, csak úgy egyszerűen nem rajongok érte túlzottan... Azért elvoltunk, eltáncolgattunk, iszogattunk nagyjából 1-ig, mert közben lebeszéltem Dáviddal, hogy találkozunk Nyugatinál, és megyünk a lakótársa barátnőjének a társaságához akárhova.

 Aztán az lett belőle, hogy nem voltunk ott egy óránál többet, mert itt meg Dávid pörgött be valamin, és indítványozta, hogy lépjünk le, és menjünk a húgomékhoz. Úgyhogy távoztunk, és mivel metró már nem járt, sétáltunk nagyjából egy órát a Váci úton, mire megtaláltuk a keresett címet. Eközben csak huszonnyolcszor beszéltünk a húgommal telefonon, de végül csak megoldottuk. Itt egy pár órát mulattunk, beszélgettünk, sörözgettünk, aztán olyan 7 körül már igen fáradt voltam, úgyhogy elindultunk haza. 

Az eredeti terv az volt, hogy a Deákon átszállunk a piros metróra, és Örsről mindketten könnyedén hazajutunk, de ez meghiúsult, amikor Kökin ébredtünk... :D Úgyhogy végül nagy duzzogva beletörődtünk, hogy Dávid ismét nálam alszik, és hazabuszoztunk. Dél körül húgomék is hazaértek, ők nagyjából azóta alszanak.

Szóval egy koktélos-táncos mulatságnak indult az este, és végül egy punk koncerten kötöttem ki. Meglepő fordulat. :D

és annyira jó, hogy ma nem vasárnap van... Az kéne még, hogy holnap hajnali nyolcra kelljen bikémre mennem... Így maradt másfél napom kipihenni magam.

Evil clown is evil

Ez most csak egy kis filmes szösszenet.

Mikor 2008-ban meghalt Heath Ledger, és utána a díjátadókon kb. minden lehetséges díjat megnyert posztumusz, kicsit bepörögtem, és úgy voltam vele, hogy meg se nézem a The Dark Knight-ot, hiába tetszett a Batman: Begins. Egyszerűen nem hittem el, hogy ez a brokebackmountain-os buzigyerek meg is érdemli a díjakat, gondoltam inkább csak azért kapja őket, mert meghalt. 

De mivel a bulin Peti Jokernek öltözött, kedvet kaptam a TDK-hoz, és hát komolyan mondom, le a kalappal. Visszaszívok mindent, amit mondtam, vagy gondoltam szegény Heath Ledger-ről, mert igenis megérdemelte a 30 díját... Amit ebben a filmben alakított, az valami félelmetes. Félelmetesen jó.

A hangja, az őrült nevetése, a szeme, ahogy nyújtogatja a nyelvét... Rég láttam ennyire jó pszichopatát filmvásznon (na nem mintha élőben olyan rengeteggel találkoznék), és rég csalódtam ennyire pozitívan egy színészben. 

Egyébként nem sok minden történt a héten. Voltam egy bődületesen rossz aerobikon, utána meg Jégfarsangra indultunk, de 40 perc sorbaállás után meguntuk a hidegben várakozást, beültünk egy mekibe, aztán még épphogy az utolsó busszal hazajöttem. A kedd egy szar este volt. 

Szia cica!

Kitartóan folytatom a sulibajárást, sőt bikém konzultáción tündököltem is a megannyi jó válaszommal... Úúúúgy szeretem <3 Az élettant viszont nagyon nehéz elviselnem... ezek az előadások... Beszéltem a többiekkel, és biztos, hogy nem bennem van a hiba, mert ők ugyanezt tapasztalták, de komolyan néha nem tudom, KissLevi miről beszél...olyan mintha elbambultam volna 5 percre, és emiatt vesztettem volna el a fonalat, kivéve, hogy igazából nem bambulok el, végig figyelek, de egyszerűen gőzöm nincs miről dumál. Na mindegy, majd a könyv felvilágosít. :D

Viszont kezdem azt hinni, hogy ez nem az én évem lesz. Kezdődött az egész azzal, hogy 2012-ben minden vizsgámon megbuktam, így nem lett meg a félévem. Azon csodálkoztam is, hogy sikerült a bikémet Varjúhoz felvenni (kb. 1 mp alatt telnek be a csoportjai), de hát persze hiába az apró siker, le kellett adnom, és passziválni magam... Akkor kitaláltam, hogy németet szeretnék tanulni, de a titkárnő már két hete nem jelez vissza, hogy most tulajdonképpen mi a lópikula van...és még mindig időt kér (állítólag ezen a héten lesz válasz).

Múlt hét szerdán meglátogattam a SOTE szemeszternyitó bulit, és innen a lakástól a Nagymező utcáig valahol sikerült elhagynom a diákomat. És bár egy pontosan behatárolt másfél órában, és egy pontosan behatárolt útvonalon hagytam el, mégsem sikerült a nyomára bukkannom. Amilyen szerencselánya vagyok mostanában, gondolom ennek is búcsút inthetek... A fő gondom az, hogy csak ezzel engednek be az EOK-ba, és rohadtul nincs kedvem minden nap magyarázkodni a biztonsági őröknek. :( Na meg azt se tudom, hogy most csinálnak-e nékem újat, így hogy passzívon vagyok... Remélem igen, csak matricát nem kapok rá.

És ha még ez se lenne elég, szombat este leestem a lépcsőn, és most tele vagyok kék foltokkal. Alig bírok leülni. :D 

De, hogy ne csak nyavalygással teljen ez a bejegyzés, meg hogy értelmet nyerjen a cím, folytatom vidámabb témával: szombaton tartottunk egy beöltözős bulit. Vagyis nagyrészt a húgom tartotta, én csak néhány embert hívtam meg, viszont ismertem a társaságot, úgyhogy mondhatjuk, hogy tartottunk... 

Szóval - gondolom marha nehéz kitalálni - én cica voltam. A húgom rendőr, István meg a Kaszás (kasza nélkül, mert az részegen nem biztos, hogy vicces eredményt szült volna). Végülis mindkét jelmezt én csináltam meg pénteken (mármint a fülemet-farkamat, meg húgom sapkáját-jelvényét), aztán szombat este az én szobám lett a sminkszoba, ahol István arca készült. Elég para lett a végeredmény. :D

Képeket most nem tudok feltenni, mert a fényképezőgéphez nincs itt a kábel, de nagyon jó jelmezek voltak: volt csöves, indián, cowgirl, hentes, Rango, Macskanő (-.-), Joker, valami ősemberek, egér, egy tejesdobozos öltönyös (ezt nem igazán tudtam hova tenni), és most több nem jut eszembe... Szerintem nagyon jól sikerült az este, ahol egyébként rettenetes mennyiségű alkohol elfogyott. Erről viszont tudok képet mutatni, mert ezt Dávid csinálta.

Ez nagyjából a kétharmada, mert ez még a nappali-konyha-étkező kiürítés előtt készült - tehát csak azok, amiket az emberek maguktól a szemétbe helyeztek. 

És hát igen, Dávid. Elérkeztük az este egy másik fontos momentumához. Az ember részegen őszinte. Azt tudni kell, hogy Dávidnak van barátnője, majdnem két éve. Azt is tudni kell, hogy nekem Dávid tetszik, amióta megismertem, kb. másfél éve. Valamint azt is tudni kell, hogy fogalmam nem volt, hogy hányadán állunk, mert egyszer így viselkedett velem, egyszer úgy. Elhívott a szülinapjára, úgy, hogy előtte csak egyszer találkoztunk, hónapokkal azelőtt. Egyszer meghívott egy osztálytalálkozójára, ahová a barátnőjét nem akarta elvinni, egyszer meg tök közömbös volt. Egyszer majdnem megcsókolt egy bulin, aztán még aznap este közölte, hogy ne ájuljak el magamtól, csak jófejnek tart. Már több, mint egy éve mondogatta, hogy nincs meg jól a barátnőjével, lehet, hogy szakítani kéne, blabla, de mégsem szakítottak. Úgyhogy én éltem az életem, ő is élte az övét, és már nagyon rég beszéltünk utoljára. Aztán húgom mondta, hogy jön Dávid a bulira, Barbi nélkül. Merthogy Barbi vidéken lesz, vagy mittudomén. Én meg persze egy picikét eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha...de aztán hamar napirendre tértem a dolog fölött. És eljött a buli, én épp Cintiékkel beszélgettem, amikor Dávid mesélte húgoméknak, hogy mekkora szarban vannak Barbival, és hogy ő úgy jött el otthonról, hogy vagy most azonnal szakítanak, vagy ő mindenképp időt kér, mert ez nagyon régóta csak szenvedés. Aztán rám nézett. ÚGY. Egy lány tudja, ha úgy néznek rá, hát ő határozottan úgy nézett. Később kint voltunk a teraszon ketten, és elmondta, hogy azóta tetszem neki, amióta megismert, nagyjából másfél éve. És, hogy az utóbbi időben azért nem beszéltünk, mert szarul érezte magát emiatt. Meg, hogy én nem mutattam, hogy tetszik nekem. (Hát könyörgöm, hogy bátorítanék valakit, aki párkapcsolatban él?!) Na mindegy, aztán nagyon édesen-romantikusan együtt aludtunk az ágyacskámban, és egész másnap ÚGY néztünk egymásra. Aztán nem tudom. Majd lesz valami.

Mindenféle ingyom-bingyom...

Szóval elkezdődött a suli, és én, mintha mi sem történt volna, járok előadásokra. Igazából meglehetősen élvezem a helyzetet egyelőre: bejárok, okosodok, szépen jegyzetelek, találkozom az ismerősökkel, viszont nincs az a kellemetlen érzés, hogy úristen, máris tanulni kéne. Kicsit rossz ugyan, hogy nincsenek gyakorlatok... hiányolom őket, főleg a biokémiát persze. Gondoltam rá, hogy megkérdezem az Imit, hogy bejárhatnék-e, de most úgy vagyok vele, hogy inkább nem. Bejárok helyette elsőéves bikém előadásokra, azokat ugyanis tavaly nemigen látogattam, viszont a szigorlati kérdések nem kis hányada ebből a molekuláris biológia tárgykörből kerül ki. Jövőre meg úgyse lesz rá időm (ahogy idén a csoporttársaimnak sincs), ugyanis ezek egyidőben vannak a másodéves egyéb órákkal. 

Szerintem nagyon okosan összehoztam egy órarendet, hogy az ütköző órák ellenére, néhány apró áldozatot hozva mindenre be tudjak járni. Összesen 3 molbiosz és 4 anat előadást kell kihagynom, plusz a 6 bikém konzultációból 3-at nem az F-esekkel, hanem a G csoporttal tölteni, de legalább megoldom azt, ami másoknak lehetetlen. Bár a molbiosz rohadt unalmas, azért valahogy megpróbálom majd kibírni, és jegyzetelni.

Egyébként marhára ráérek, úgyhogy voltam a héten párszor vásárolgatni, vettem a húgomnak ajándékot, meg költöttem a karácsonyi pénzemből/jegyeimből. Teljesen rákattantam a körömfestésre, úgyhogy rengeteg körmös videót nézegettem mostanában, meg elég sok körömlakkot vettem, hogy kamatoztathassam tehetségemet (most épp angry birds-ös design van a kezeimen). 

Bár ez nem olyan szép, mert nincs rajta fedőlakk, ugyanis ami volt nekem átlátszó fedőlakkom, az egyszercsak úgy döntött, hogy néha összemossa a színeket. Ahhoz viszont túl sokat szenvedtem a dühös madárkával, hogy egyszerűen csak elrontsam...

Amúgy vicces, de az lesz a vége, hogy addig festek mindenféle freskókat bal kézzel is, hogy a finom mozgások mestere leszek, és kiváló sebész válik majd belőlem. Vagy műkörmös.

Mostanában volt kétféle pöttyös körmöm is, az egyik (kék-fekete)  még valamikor vizsgaidőszakban, a másik (túrórudi) meg múlt héten  készült, a bukásaimat megünneplendő...

A heti bevásárlókörutam szerzeményei pedig ez a pár új lakk (többek között egy Catrice fedőlakk, ami remélem nem fogja összemosni a színeket), és az Alex névre hallgató zsiráfos nyaklánc a New Yorker-ből. 

Ha valaki körömlakkot akar venni mostanában (I'm expert on this), akkor érdemes az Essence háza táján nézelődni, mert azok eléggé le vannak most értékelve (átlag 300 Ft/db). 

Nos, nagyjából ennyi lenne. Jah, és a design-váltás: ezt a hónyuszit a húgommal építettük hosszú órákon keresztül a kertben, és annyira büszke vagyok rá, hogy úgy éreztem megérdemel egy fejlécet. :)

How not to live your life

Nyolc dolog, amit nem kellene megtennem:

1. Depresszióba esni

2. Öngyilkosságot elkövetni

3. Bemenni az Anat/Élettan Intézetekbe, és hisztit csapni

4. Megkeresni a "kedves" buktató tanárokat, és ellátni a bajukat

5. Megszakítani a kapcsolatot a csoporttársaimmal (ex-csoporttársaimmal)

6. Otthagyni az egyetemet

7. Itthon tespedni, és sorozatokat nézni fél évig

8. Önsajnálatba süppedni, zabálni és elhagyni magam

Szerencsére ezzel tisztában vagyok, és ez két dolgot jelent: azt, hogy nem ment el a józan eszem, és azt, hogy nyilvánvalóan előállok valami értelmes dologgal, amivel eltöltöm a passzív félévem. Az biztos, hogy munkát nem fogok keresni, mert senki nem alkalmazna engem öt hónapra, akármilyen szépen tudok nézni. Időpocsékolás lenne, és persze még több elutasításra sincs szükségem, köszönöm szépen.

Egyelőre úgy áll a dolog, hogy bejárok előadásokra, a biokémia konzultációkra, és aerobikra. Ezt egyrészt azért, hogy ne felejtsek el mindent, karbantartsam az agyam, haladjak a tanulnivalóval, hogy jövőre (a második körben) könnyebb legyen. Szóval hosszútávú befektetés. Az aerobik meg azért, hogy ne legyek kövér.

Másrészt azért, hogy a csoporttársaimmal lehessek. Borzasztóan fognak hiányozni, mert a másfél év alatt jó néhányukkal közel kerültünk egymáshoz, és az elválást szeretném addig odázni, amíg csak lehet. Szóval egy picit homokba dugom a fejem, és úgy teszek, mintha semmi sem változott volna. Együtt ülünk majd előadáson, együtt megyünk keddenként aerobikozni, együtt megyünk bulizni... Aztán szeptembertől majd minden más lesz. De az még messze van.

Valamint írtam egy nőnek, aki kezdő német kurzust indít a Nyelvi Intézetben, hogy ugyan passzív vagyok, de érdekelne a német, időm mint a tenger, mit tegyek? Remélem hamar válaszol, ahogy azt is remélem, hogy járhatok oda, mert így legalább tényleg hasznosan tölteném az időmet. Amúgy is akartam németet tanulni, legalább van okom elkezdeni.

Lássuk csak. Gondolom aktívabb leszek az IÖCS-ben. Jön egy pár tavaszi rendezvény, én meg ráérek, hát dolgozni fogok (főleg a Karneválon, és a Képzésen szeretnék).

Holnap leadom az indexem, visszaviszem a kölcsönzött könyveket a könyvtárba, együtt ebédelek a Cintivel és a Nórival, aztán megyek shoppingolni a húgommal. Nem esek szét. És nem fogok sírni.

Hiszem, hogy minden okkal történik, és hiszem, hogy egyszer hálás leszek azért, ami most zajlik. Hogy ebből majd valami hasznom lesz. Ha más nem is, legalább erősebb leszek. Mert, ami nem öl meg......

Sooner or later

Nos...egy héttel közelebb járok a félév végéhez, azonban még mindig van két vizsgám. Na mindegy, ez egyelőre azt jelenti, hogy heti egy, ami elég tűrhetőnek hangzik. Pénteken megcsinálom az anatot, aztán UV héten az élettant. Időm az nem marad majd pihenni, de legalább befejezem a félévemet. Jó terv.

Hihetetlen egyébként az emberi agy. Csütörtökön olyan rettenetesen sok mindent tömtem a fejembe, hogy esküszöm magam sem hittem, hogy ez lehetséges. Azt hittem ismerem a korlátaimat, de rá kellett eszmélnem, hogy mégsem. Így a vizsgaidőszak vége felé ugyan már eléggé feszegetem az agyam befogadóképességének határait, de felfoghatatlan módon még mindig fér bele információ. Valamint rájöttem, hogy úgy a legkönnyebb megtanulni valamit, ha szeretjük. Ez a biokémiánál működött, máshol is működnie kell... Úgyhogy most az új haditerv, hogy szorosabbra kell fűznöm a barátságomat a neuroanatómiával és a szövettannal az elkövetkező pár napban, és akkor játszi könnyedséggel levizsgázok. Jó terv (ismét).

Ma csak egy ilyen röpke helyzetjelentésre futotta, nem mintha történne velem bármi izgi, amiről be tudnék számolni. Bezzeg majd ha visszatérek az élők sorába...hajajj!! :))

Ezt a dalt a Vera küldte nekem, a múltkori kiborulásomra, hogy ne adjam fel, mert előbb-utóbb végzünk (neki még a bikém van hátra). Egyébként találkoztam vele csütörtökön, és olyan jó volt végre beszélgetni vele, meg tartott egy kis gyorstalpalót anatból, úgyhogy ha átmegyek jövőhéten, azt részben neki köszönhetem majd... :))

Rinyarinyarinya

A tököm televan ezzel a vizsgaidőszakkal!! Az Élettan Intézet meg elmehet a jó büdös picsába, úgy ahogy van... Megbuktatnak MÁSODSZOR is, amikor tudom a tételeimet, ez már azért a pofátlanság netovábbja... Ráadásul akármilyen indokra hivatkozva sem adják meg neked az engedélyt, hogy nyáron leszigorlatozz, ha most ezt a félévet nem tudod időben befejezni, és netán CV-vel mennél tovább. Ezt a jó hírt ma sikerült megtudnom M-től, mert bátorkodtam megkérdezni, hogy szerinte ez hogy működik. Ó, hát hogy működne? Minden intézet megadja az engedélyt, kivéve melyik? Segítek: a 2-es Élettan Intézet. Pusztuljanak meg, ha őket boldoggá teszi, hogy engem szívatnak, és egy retardált gyökeret meg átengednek, csak azért mert az anyja a Radiológia Klinika nagy fejese. De az a gyerek BETEG!! Autista (vagy valami hasonló), hogy lesz belőle orvos?? Én bezzeg szopjak, meg csússzak egy évet azért, mert az én anyám nem klinikavezető. Szép világban élünk...

Nem szoktam sajnálni másoktól a vizsgát csak mert nekem nem sikerül, de azért ez tényleg mindennek a teteje. Uramisten, de idegbeteg vagyok már... Na jó, valahogy muszáj meglennie, mert abba belepusztulok, ha évet kell ismételnem...

2012

Hát nem sok izgalomról tudok beszámolni... Itthon vagyok, tanulok a holnaputáni vizsgára, és LOST-ot nézek. Marha egyhangúak a napjaim, és baromira unom már, hogy egész nap a seggemen ülök, nem megyek sehova, és nem csinálok semmi kedvemre valót. Na mindegy, elég a rinyából.

Eddig még sosem írtam újévi fogadalmakat azt hiszem, de most bepróbálkozok párral.

1. Mindig megcsinálom szépen a körmöm, meg a hajam.
    ha már okos nem vagyok, legalább szép legyek
2. Nem hagyok mindent az utolsó pillanatra.
    ez egy nagyon rossz szokásom, és borzasztó nehéz lesz rajta változtatni
3. Megcsinálok legalább 5 dolgot a listámról.
    rég néztem rá utoljára, de azt hiszem eléggé le vagyok maradva
4. Rendszeresen tanulok, nem csak számonkérésekre.
    ezt mindig elhatározom vizsgaidőszakban, mert midig szívok a saját lustaságom miatt
5. Rendet tartok magam körül, és többet segítek itthon.
    asszem ezt nem kell túlmagyarázni...nem szeretném ha elkanászodna a szobám :D

Najó, tényleg nem nagyon van miről beszámolni, úgyhogy egy csodálatos zenével le is zárnám a mai bejegyzést. (Aki tudja honnan származik, az rossz ember nem lehet... )
Mindenki szurkoljon csütörtökön!