Sooner or later

Nos...egy héttel közelebb járok a félév végéhez, azonban még mindig van két vizsgám. Na mindegy, ez egyelőre azt jelenti, hogy heti egy, ami elég tűrhetőnek hangzik. Pénteken megcsinálom az anatot, aztán UV héten az élettant. Időm az nem marad majd pihenni, de legalább befejezem a félévemet. Jó terv.

Hihetetlen egyébként az emberi agy. Csütörtökön olyan rettenetesen sok mindent tömtem a fejembe, hogy esküszöm magam sem hittem, hogy ez lehetséges. Azt hittem ismerem a korlátaimat, de rá kellett eszmélnem, hogy mégsem. Így a vizsgaidőszak vége felé ugyan már eléggé feszegetem az agyam befogadóképességének határait, de felfoghatatlan módon még mindig fér bele információ. Valamint rájöttem, hogy úgy a legkönnyebb megtanulni valamit, ha szeretjük. Ez a biokémiánál működött, máshol is működnie kell... Úgyhogy most az új haditerv, hogy szorosabbra kell fűznöm a barátságomat a neuroanatómiával és a szövettannal az elkövetkező pár napban, és akkor játszi könnyedséggel levizsgázok. Jó terv (ismét).

Ma csak egy ilyen röpke helyzetjelentésre futotta, nem mintha történne velem bármi izgi, amiről be tudnék számolni. Bezzeg majd ha visszatérek az élők sorába...hajajj!! :))

Ezt a dalt a Vera küldte nekem, a múltkori kiborulásomra, hogy ne adjam fel, mert előbb-utóbb végzünk (neki még a bikém van hátra). Egyébként találkoztam vele csütörtökön, és olyan jó volt végre beszélgetni vele, meg tartott egy kis gyorstalpalót anatból, úgyhogy ha átmegyek jövőhéten, azt részben neki köszönhetem majd... :))