How not to live your life

Nyolc dolog, amit nem kellene megtennem:

1. Depresszióba esni

2. Öngyilkosságot elkövetni

3. Bemenni az Anat/Élettan Intézetekbe, és hisztit csapni

4. Megkeresni a "kedves" buktató tanárokat, és ellátni a bajukat

5. Megszakítani a kapcsolatot a csoporttársaimmal (ex-csoporttársaimmal)

6. Otthagyni az egyetemet

7. Itthon tespedni, és sorozatokat nézni fél évig

8. Önsajnálatba süppedni, zabálni és elhagyni magam

Szerencsére ezzel tisztában vagyok, és ez két dolgot jelent: azt, hogy nem ment el a józan eszem, és azt, hogy nyilvánvalóan előállok valami értelmes dologgal, amivel eltöltöm a passzív félévem. Az biztos, hogy munkát nem fogok keresni, mert senki nem alkalmazna engem öt hónapra, akármilyen szépen tudok nézni. Időpocsékolás lenne, és persze még több elutasításra sincs szükségem, köszönöm szépen.

Egyelőre úgy áll a dolog, hogy bejárok előadásokra, a biokémia konzultációkra, és aerobikra. Ezt egyrészt azért, hogy ne felejtsek el mindent, karbantartsam az agyam, haladjak a tanulnivalóval, hogy jövőre (a második körben) könnyebb legyen. Szóval hosszútávú befektetés. Az aerobik meg azért, hogy ne legyek kövér.

Másrészt azért, hogy a csoporttársaimmal lehessek. Borzasztóan fognak hiányozni, mert a másfél év alatt jó néhányukkal közel kerültünk egymáshoz, és az elválást szeretném addig odázni, amíg csak lehet. Szóval egy picit homokba dugom a fejem, és úgy teszek, mintha semmi sem változott volna. Együtt ülünk majd előadáson, együtt megyünk keddenként aerobikozni, együtt megyünk bulizni... Aztán szeptembertől majd minden más lesz. De az még messze van.

Valamint írtam egy nőnek, aki kezdő német kurzust indít a Nyelvi Intézetben, hogy ugyan passzív vagyok, de érdekelne a német, időm mint a tenger, mit tegyek? Remélem hamar válaszol, ahogy azt is remélem, hogy járhatok oda, mert így legalább tényleg hasznosan tölteném az időmet. Amúgy is akartam németet tanulni, legalább van okom elkezdeni.

Lássuk csak. Gondolom aktívabb leszek az IÖCS-ben. Jön egy pár tavaszi rendezvény, én meg ráérek, hát dolgozni fogok (főleg a Karneválon, és a Képzésen szeretnék).

Holnap leadom az indexem, visszaviszem a kölcsönzött könyveket a könyvtárba, együtt ebédelek a Cintivel és a Nórival, aztán megyek shoppingolni a húgommal. Nem esek szét. És nem fogok sírni.

Hiszem, hogy minden okkal történik, és hiszem, hogy egyszer hálás leszek azért, ami most zajlik. Hogy ebből majd valami hasznom lesz. Ha más nem is, legalább erősebb leszek. Mert, ami nem öl meg......