Szia cica!

Kitartóan folytatom a sulibajárást, sőt bikém konzultáción tündököltem is a megannyi jó válaszommal... Úúúúgy szeretem <3 Az élettant viszont nagyon nehéz elviselnem... ezek az előadások... Beszéltem a többiekkel, és biztos, hogy nem bennem van a hiba, mert ők ugyanezt tapasztalták, de komolyan néha nem tudom, KissLevi miről beszél...olyan mintha elbambultam volna 5 percre, és emiatt vesztettem volna el a fonalat, kivéve, hogy igazából nem bambulok el, végig figyelek, de egyszerűen gőzöm nincs miről dumál. Na mindegy, majd a könyv felvilágosít. :D

Viszont kezdem azt hinni, hogy ez nem az én évem lesz. Kezdődött az egész azzal, hogy 2012-ben minden vizsgámon megbuktam, így nem lett meg a félévem. Azon csodálkoztam is, hogy sikerült a bikémet Varjúhoz felvenni (kb. 1 mp alatt telnek be a csoportjai), de hát persze hiába az apró siker, le kellett adnom, és passziválni magam... Akkor kitaláltam, hogy németet szeretnék tanulni, de a titkárnő már két hete nem jelez vissza, hogy most tulajdonképpen mi a lópikula van...és még mindig időt kér (állítólag ezen a héten lesz válasz).

Múlt hét szerdán meglátogattam a SOTE szemeszternyitó bulit, és innen a lakástól a Nagymező utcáig valahol sikerült elhagynom a diákomat. És bár egy pontosan behatárolt másfél órában, és egy pontosan behatárolt útvonalon hagytam el, mégsem sikerült a nyomára bukkannom. Amilyen szerencselánya vagyok mostanában, gondolom ennek is búcsút inthetek... A fő gondom az, hogy csak ezzel engednek be az EOK-ba, és rohadtul nincs kedvem minden nap magyarázkodni a biztonsági őröknek. :( Na meg azt se tudom, hogy most csinálnak-e nékem újat, így hogy passzívon vagyok... Remélem igen, csak matricát nem kapok rá.

És ha még ez se lenne elég, szombat este leestem a lépcsőn, és most tele vagyok kék foltokkal. Alig bírok leülni. :D 

De, hogy ne csak nyavalygással teljen ez a bejegyzés, meg hogy értelmet nyerjen a cím, folytatom vidámabb témával: szombaton tartottunk egy beöltözős bulit. Vagyis nagyrészt a húgom tartotta, én csak néhány embert hívtam meg, viszont ismertem a társaságot, úgyhogy mondhatjuk, hogy tartottunk... 

Szóval - gondolom marha nehéz kitalálni - én cica voltam. A húgom rendőr, István meg a Kaszás (kasza nélkül, mert az részegen nem biztos, hogy vicces eredményt szült volna). Végülis mindkét jelmezt én csináltam meg pénteken (mármint a fülemet-farkamat, meg húgom sapkáját-jelvényét), aztán szombat este az én szobám lett a sminkszoba, ahol István arca készült. Elég para lett a végeredmény. :D

Képeket most nem tudok feltenni, mert a fényképezőgéphez nincs itt a kábel, de nagyon jó jelmezek voltak: volt csöves, indián, cowgirl, hentes, Rango, Macskanő (-.-), Joker, valami ősemberek, egér, egy tejesdobozos öltönyös (ezt nem igazán tudtam hova tenni), és most több nem jut eszembe... Szerintem nagyon jól sikerült az este, ahol egyébként rettenetes mennyiségű alkohol elfogyott. Erről viszont tudok képet mutatni, mert ezt Dávid csinálta.

Ez nagyjából a kétharmada, mert ez még a nappali-konyha-étkező kiürítés előtt készült - tehát csak azok, amiket az emberek maguktól a szemétbe helyeztek. 

És hát igen, Dávid. Elérkeztük az este egy másik fontos momentumához. Az ember részegen őszinte. Azt tudni kell, hogy Dávidnak van barátnője, majdnem két éve. Azt is tudni kell, hogy nekem Dávid tetszik, amióta megismertem, kb. másfél éve. Valamint azt is tudni kell, hogy fogalmam nem volt, hogy hányadán állunk, mert egyszer így viselkedett velem, egyszer úgy. Elhívott a szülinapjára, úgy, hogy előtte csak egyszer találkoztunk, hónapokkal azelőtt. Egyszer meghívott egy osztálytalálkozójára, ahová a barátnőjét nem akarta elvinni, egyszer meg tök közömbös volt. Egyszer majdnem megcsókolt egy bulin, aztán még aznap este közölte, hogy ne ájuljak el magamtól, csak jófejnek tart. Már több, mint egy éve mondogatta, hogy nincs meg jól a barátnőjével, lehet, hogy szakítani kéne, blabla, de mégsem szakítottak. Úgyhogy én éltem az életem, ő is élte az övét, és már nagyon rég beszéltünk utoljára. Aztán húgom mondta, hogy jön Dávid a bulira, Barbi nélkül. Merthogy Barbi vidéken lesz, vagy mittudomén. Én meg persze egy picikét eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha...de aztán hamar napirendre tértem a dolog fölött. És eljött a buli, én épp Cintiékkel beszélgettem, amikor Dávid mesélte húgoméknak, hogy mekkora szarban vannak Barbival, és hogy ő úgy jött el otthonról, hogy vagy most azonnal szakítanak, vagy ő mindenképp időt kér, mert ez nagyon régóta csak szenvedés. Aztán rám nézett. ÚGY. Egy lány tudja, ha úgy néznek rá, hát ő határozottan úgy nézett. Később kint voltunk a teraszon ketten, és elmondta, hogy azóta tetszem neki, amióta megismert, nagyjából másfél éve. És, hogy az utóbbi időben azért nem beszéltünk, mert szarul érezte magát emiatt. Meg, hogy én nem mutattam, hogy tetszik nekem. (Hát könyörgöm, hogy bátorítanék valakit, aki párkapcsolatban él?!) Na mindegy, aztán nagyon édesen-romantikusan együtt aludtunk az ágyacskámban, és egész másnap ÚGY néztünk egymásra. Aztán nem tudom. Majd lesz valami.