Csütörtökön megvolt életem első német nyelvórája, juppii! :) Már nagyon vártam, és igazából - nem mintha ezt egy első alkalom után annyira meg lehetne állapítani -, tetszik. Tök jó érzés végre nyelvet tanulni (ráadásul újat).. Teljesen az elejéről. Fura, hogy az ember alapvető szavakat nem tud, és mindent újra elölről kell kezdeni..
Mondjuk kihívás lesz megszerezni a könyvet, mert nagyjából sehol nem találom, pedig azért nem ejtettek a fejemre, és Gugli is a jóbarátom. Mindegy, még van rá két hetem (mert sajnos március 15. miatt a következő óra kimarad)..igaz, hogy addigra az első leckét át is kéne nézni, de mindegy, valahogy megoldom. :)
Pénteken volt a Karnevál, ami olyasmi, mint egy második Gólyabál. Ugyanolyan programok vannak, ugyanúgy kiöltözős, ugyanolyan izgi. Pár csoporttárssal készültünk menni, csak megbeszéltük, hogy előtte a Katáéknál iszogatunk egy picit.. És annyira jó volt, komolyan. Az estének az a része jobban megmaradt bennem, mint maga a Karnevál. Persze jó volt az is, de ez a csoporttársakkal iszogatás eléggé megérintette a lelkemet. Találtunk egy Identity nevű pszichológiai társasjátékot, és itt elkezdődött a ki mit gondol a másikról/saját magáról témázgatás, és úristen, olyan dolgok derültek ki, amire nem is gondoltunk volna. Például, hogy a Gréta mit irigyel tőlem/bennem. Soha nem gondoltam volna. :)
Aztán meg szóba került a vizsgaidőszak, arról a nem sikerült félévem, hogy új csoportom lesz, és hogy mennyire fognak hiányozni. Erre a Kata közölte, hogy ez baromság, én mindig is a 2010-ben kezdett F3 csoport tagja leszek, akárkikkel járok jövő évtől órára.. és ez annyira jól esett. Mert tudom, hogy szeretnek (ki ne szeretne? :P), de azért ilyesmit kimondva hallani..nagyon jót tesz az ember összetört szívének. :)
Karnevál után meg találkoztam Dáviddal, jól elbeszélgettünk magunkról, próbáltuk tisztázni az érzéseket, elvárásokat, félelmeket..szóval mindent. Hát érdekes volt a másnap, mert hogy be volt tervezve egy jó kis Normafás kirándulás, de mi már megint reggel kerültünk ágy közelébe.. Felkeltünk délben, mert nekem muszáj volt hazajönnöm átöltözni, mert mégsem vághatok neki az erdőnek koktélruhában és magassarkúban.. :D Háát, én rég éreztem magam olyan szarul, mint akkor hazafelé. Annyira fájt a fejem, pedig nem ittam olyan rémesen sokat, sőt reggel, mire Dávidhoz értünk, már kb. józan voltam. Úgyhogy nem értem, de mindenesetre rettenetes volt. Hazajöttem, és ruhástul bedőltem az ágyamba egy pár percre, mert alig bírtam magam vonszolni.. Gyorsan átöltöztem, fogat mostam, összeszedtem a húgom cuccát is, és indultam vissza Örsre, hogy ne késsek (sokat). Rájöttem, hogy ilyenkor a napszemüveg jóbarátom. :D
Tök jó volt a délután, elbóklásztunk a Normafánál, aztán Levi talált egy eldugott helyet az erdőben padokkal, asztalokkal, tűzrakóval..és mivel kezdett lehűlni a levegő, tüzet raktunk, melegedtünk, sütögettünk (mert miért ne lenne nálunk sólet konzerv, pita, krumpli, hagyma, fűszervaj?! :D), iszogattunk.. Bár én itt már csak egy fél sört ittam, mert elég fáradtnak éreztem magam anélkül is, hogy megint benyomnék.
Most meg átjön Dávid, és megnézünk egy roppant pocséknak ígérkező horrorfilmet, amitől mindketten fostunk gyerekkorunkban.. Szörnyeteg a mostohám a címe, és igen retró.. :D





Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése