[ mademoiselle le docteur ]

Szia cica!

2012-02-20T17:08:00.000+01:00

Kitartóan folytatom a sulibajárást, sőt bikém konzultáción tündököltem is a megannyi jó válaszommal... Úúúúgy szeretem <3 Az élettant viszont nagyon nehéz elviselnem... ezek az előadások... Beszéltem a többiekkel, és biztos, hogy nem bennem van a hiba, mert ők ugyanezt tapasztalták, de komolyan néha nem tudom, KissLevi miről beszél...olyan mintha elbambultam volna 5 percre, és emiatt vesztettem volna el a fonalat, kivéve, hogy igazából nem bambulok el, végig figyelek, de egyszerűen gőzöm nincs miről dumál. Na mindegy, majd a könyv felvilágosít. :D

Viszont kezdem azt hinni, hogy ez nem az én évem lesz. Kezdődött az egész azzal, hogy 2012-ben minden vizsgámon megbuktam, így nem lett meg a félévem. Azon csodálkoztam is, hogy sikerült a bikémet Varjúhoz felvenni (kb. 1 mp alatt telnek be a csoportjai), de hát persze hiába az apró siker, le kellett adnom, és passziválni magam... Akkor kitaláltam, hogy németet szeretnék tanulni, de a titkárnő már két hete nem jelez vissza, hogy most tulajdonképpen mi a lópikula van...és még mindig időt kér (állítólag ezen a héten lesz válasz).

Múlt hét szerdán meglátogattam a SOTE szemeszternyitó bulit, és innen a lakástól a Nagymező utcáig valahol sikerült elhagynom a diákomat. És bár egy pontosan behatárolt másfél órában, és egy pontosan behatárolt útvonalon hagytam el, mégsem sikerült a nyomára bukkannom. Amilyen szerencselánya vagyok mostanában, gondolom ennek is búcsút inthetek... A fő gondom az, hogy csak ezzel engednek be az EOK-ba, és rohadtul nincs kedvem minden nap magyarázkodni a biztonsági őröknek. :( Na meg azt se tudom, hogy most csinálnak-e nékem újat, így hogy passzívon vagyok... Remélem igen, csak matricát nem kapok rá.

És ha még ez se lenne elég, szombat este leestem a lépcsőn, és most tele vagyok kék foltokkal. Alig bírok leülni. :D

De, hogy ne csak nyavalygással teljen ez a bejegyzés, meg hogy értelmet nyerjen a cím, folytatom vidámabb témával: szombaton tartottunk egy beöltözős bulit. Vagyis nagyrészt a húgom tartotta, én csak néhány embert hívtam meg, viszont ismertem a társaságot, úgyhogy mondhatjuk, hogy tartottunk...

Szóval - gondolom marha nehéz kitalálni - én cica voltam. A húgom rendőr, István meg a Kaszás (kasza nélkül, mert az részegen nem biztos, hogy vicces eredményt szült volna). Végülis mindkét jelmezt én csináltam meg pénteken (mármint a fülemet-farkamat, meg húgom sapkáját-jelvényét), aztán szombat este az én szobám lett a sminkszoba, ahol István arca készült. Elég para lett a végeredmény. :D

Képeket most nem tudok feltenni, mert a fényképezőgéphez nincs itt a kábel, de nagyon jó jelmezek voltak: volt csöves, indián, cowgirl, hentes, Rango, Macskanő (-.-), Joker, valami ősemberek, egér, egy tejesdobozos öltönyös (ezt nem igazán tudtam hova tenni), és most több nem jut eszembe... Szerintem nagyon jól sikerült az este, ahol egyébként rettenetes mennyiségű alkohol elfogyott. Erről viszont tudok képet mutatni, mert ezt Dávid csinálta.

Ez nagyjából a kétharmada, mert ez még a nappali-konyha-étkező kiürítés előtt készült - tehát csak azok, amiket az emberek maguktól a szemétbe helyeztek.

És hát igen, Dávid. Elérkeztük az este egy másik fontos momentumához. Az ember részegen őszinte. Azt tudni kell, hogy Dávidnak van barátnője, majdnem két éve. Azt is tudni kell, hogy nekem Dávid tetszik, amióta megismertem, kb. másfél éve. Valamint azt is tudni kell, hogy fogalmam nem volt, hogy hányadán állunk, mert egyszer így viselkedett velem, egyszer úgy. Elhívott a szülinapjára, úgy, hogy előtte csak egyszer találkoztunk, hónapokkal azelőtt. Egyszer meghívott egy osztálytalálkozójára, ahová a barátnőjét nem akarta elvinni, egyszer meg tök közömbös volt. Egyszer majdnem megcsókolt egy bulin, aztán még aznap este közölte, hogy ne ájuljak el magamtól, csak jófejnek tart. Már több, mint egy éve mondogatta, hogy nincs meg jól a barátnőjével, lehet, hogy szakítani kéne, blabla, de mégsem szakítottak. Úgyhogy én éltem az életem, ő is élte az övét, és már nagyon rég beszéltünk utoljára. Aztán húgom mondta, hogy jön Dávid a bulira, Barbi nélkül. Merthogy Barbi vidéken lesz, vagy mittudomén. Én meg persze egy picikét eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha...de aztán hamar napirendre tértem a dolog fölött. És eljött a buli, én épp Cintiékkel beszélgettem, amikor Dávid mesélte húgoméknak, hogy mekkora szarban vannak Barbival, és hogy ő úgy jött el otthonról, hogy vagy most azonnal szakítanak, vagy ő mindenképp időt kér, mert ez nagyon régóta csak szenvedés. Aztán rám nézett. ÚGY. Egy lány tudja, ha úgy néznek rá, hát ő határozottan úgy nézett. Később kint voltunk a teraszon ketten, és elmondta, hogy azóta tetszem neki, amióta megismert, nagyjából másfél éve. És, hogy az utóbbi időben azért nem beszéltünk, mert szarul érezte magát emiatt. Meg, hogy én nem mutattam, hogy tetszik nekem. (Hát könyörgöm, hogy bátorítanék valakit, aki párkapcsolatban él?!) Na mindegy, aztán nagyon édesen-romantikusan együtt aludtunk az ágyacskámban, és egész másnap ÚGY néztünk egymásra. Aztán nem tudom. Majd lesz valami.

Mindenféle ingyom-bingyom...

2012-02-09T16:59:00.000+01:00

Szóval elkezdődött a suli, és én, mintha mi sem történt volna, járok előadásokra. Igazából meglehetősen élvezem a helyzetet egyelőre: bejárok, okosodok, szépen jegyzetelek, találkozom az ismerősökkel, viszont nincs az a kellemetlen érzés, hogy úristen, máris tanulni kéne. Kicsit rossz ugyan, hogy nincsenek gyakorlatok... hiányolom őket, főleg a biokémiát persze. Gondoltam rá, hogy megkérdezem az Imit, hogy bejárhatnék-e, de most úgy vagyok vele, hogy inkább nem. Bejárok helyette elsőéves bikém előadásokra, azokat ugyanis tavaly nemigen látogattam, viszont a szigorlati kérdések nem kis hányada ebből a molekuláris biológia tárgykörből kerül ki. Jövőre meg úgyse lesz rá időm (ahogy idén a csoporttársaimnak sincs), ugyanis ezek egyidőben vannak a másodéves egyéb órákkal.

Szerintem nagyon okosan összehoztam egy órarendet, hogy az ütköző órák ellenére, néhány apró áldozatot hozva mindenre be tudjak járni. Összesen 3 molbiosz és 4 anat előadást kell kihagynom, plusz a 6 bikém konzultációból 3-at nem az F-esekkel, hanem a G csoporttal tölteni, de legalább megoldom azt, ami másoknak lehetetlen. Bár a molbiosz rohadt unalmas, azért valahogy megpróbálom majd kibírni, és jegyzetelni.

Egyébként marhára ráérek, úgyhogy voltam a héten párszor vásárolgatni, vettem a húgomnak ajándékot, meg költöttem a karácsonyi pénzemből/jegyeimből. Teljesen rákattantam a körömfestésre, úgyhogy rengeteg körmös videót nézegettem mostanában, meg elég sok körömlakkot vettem, hogy kamatoztathassam tehetségemet (most épp angry birds-ös design van a kezeimen).

Bár ez nem olyan szép, mert nincs rajta fedőlakk, ugyanis ami volt nekem átlátszó fedőlakkom, az egyszercsak úgy döntött, hogy néha összemossa a színeket. Ahhoz viszont túl sokat szenvedtem a dühös madárkával, hogy egyszerűen csak elrontsam...

Amúgy vicces, de az lesz a vége, hogy addig festek mindenféle freskókat bal kézzel is, hogy a finom mozgások mestere leszek, és kiváló sebész válik majd belőlem. ~~Vagy műkörmös.~~

Mostanában volt kétféle pöttyös körmöm is, az egyik (kék-fekete) még valamikor vizsgaidőszakban, a másik (túrórudi) meg múlt héten készült, a bukásaimat megünneplendő...

A heti bevásárlókörutam szerzeményei pedig ez a pár új lakk (többek között egy Catrice fedőlakk, ami remélem nem fogja összemosni a színeket), és az Alex névre hallgató zsiráfos nyaklánc a New Yorker-ből.

Ha valaki körömlakkot akar venni mostanában (I'm expert on this), akkor érdemes az Essence háza táján nézelődni, mert azok eléggé le vannak most értékelve (átlag 300 Ft/db).

Nos, nagyjából ennyi lenne. Jah, és a design-váltás: ezt a hónyuszit a húgommal építettük hosszú órákon keresztül a kertben, és annyira büszke vagyok rá, hogy úgy éreztem megérdemel egy fejlécet. :)

How not to live your life

2012-02-05T16:51:00.000+01:00

Nyolc dolog, amit nem kellene megtennem:

1. Depresszióba esni

2. Öngyilkosságot elkövetni

3. Bemenni az Anat/Élettan Intézetekbe, és hisztit csapni

4. Megkeresni a "kedves" buktató tanárokat, és ellátni a bajukat

5. Megszakítani a kapcsolatot a csoporttársaimmal (ex-csoporttársaimmal)

6. Otthagyni az egyetemet

7. Itthon tespedni, és sorozatokat nézni fél évig

8. Önsajnálatba süppedni, zabálni és elhagyni magam

Szerencsére ezzel tisztában vagyok, és ez két dolgot jelent: azt, hogy nem ment el a józan eszem, és azt, hogy nyilvánvalóan előállok valami értelmes dologgal, amivel eltöltöm a passzív félévem. Az biztos, hogy munkát nem fogok keresni, mert senki nem alkalmazna engem öt hónapra, akármilyen szépen tudok nézni. Időpocsékolás lenne, és persze még több elutasításra sincs szükségem, köszönöm szépen.

Egyelőre úgy áll a dolog, hogy bejárok előadásokra, a biokémia konzultációkra, és aerobikra. Ezt egyrészt azért, hogy ne felejtsek el mindent, karbantartsam az agyam, haladjak a tanulnivalóval, hogy jövőre (a második körben) könnyebb legyen. Szóval hosszútávú befektetés. Az aerobik meg azért, hogy ne legyek kövér.

Másrészt azért, hogy a csoporttársaimmal lehessek. Borzasztóan fognak hiányozni, mert a másfél év alatt jó néhányukkal közel kerültünk egymáshoz, és az elválást szeretném addig odázni, amíg csak lehet. Szóval egy picit homokba dugom a fejem, és úgy teszek, mintha semmi sem változott volna. Együtt ülünk majd előadáson, együtt megyünk keddenként aerobikozni, együtt megyünk bulizni... Aztán szeptembertől majd minden más lesz. De az még messze van.

Valamint írtam egy nőnek, aki kezdő német kurzust indít a Nyelvi Intézetben, hogy ugyan passzív vagyok, de érdekelne a német, időm mint a tenger, mit tegyek? Remélem hamar válaszol, ahogy azt is remélem, hogy járhatok oda, mert így legalább tényleg hasznosan tölteném az időmet. Amúgy is akartam németet tanulni, legalább van okom elkezdeni.

Lássuk csak. Gondolom aktívabb leszek az IÖCS-ben. Jön egy pár tavaszi rendezvény, én meg ráérek, hát dolgozni fogok (főleg a Karneválon, és a Képzésen szeretnék).

Holnap leadom az indexem, visszaviszem a kölcsönzött könyveket a könyvtárba, együtt ebédelek a Cintivel és a Nórival, aztán megyek shoppingolni a húgommal. Nem esek szét. És nem fogok sírni.

Hiszem, hogy minden okkal történik, és hiszem, hogy egyszer hálás leszek azért, ami most zajlik. Hogy ebből majd valami hasznom lesz. Ha más nem is, legalább erősebb leszek. Mert, ami nem öl meg......

Sooner or later

2012-01-21T15:46:00.000+01:00

Nos...egy héttel közelebb járok a félév végéhez, azonban még mindig van két vizsgám. Na mindegy, ez egyelőre azt jelenti, hogy heti egy, ami elég tűrhetőnek hangzik. Pénteken megcsinálom az anatot, aztán UV héten az élettant. Időm az nem marad majd pihenni, de legalább befejezem a félévemet. Jó terv.

Hihetetlen egyébként az emberi agy. Csütörtökön olyan rettenetesen sok mindent tömtem a fejembe, hogy esküszöm magam sem hittem, hogy ez lehetséges. Azt hittem ismerem a korlátaimat, de rá kellett eszmélnem, hogy mégsem. Így a vizsgaidőszak vége felé ugyan már eléggé feszegetem az agyam befogadóképességének határait, de felfoghatatlan módon még mindig fér bele információ. Valamint rájöttem, hogy úgy a legkönnyebb megtanulni valamit, ha szeretjük. Ez a biokémiánál működött, máshol is működnie kell... Úgyhogy most az új haditerv, hogy szorosabbra kell fűznöm a barátságomat a neuroanatómiával és a szövettannal az elkövetkező pár napban, és akkor játszi könnyedséggel levizsgázok. Jó terv (ismét).

Ma csak egy ilyen röpke helyzetjelentésre futotta, nem mintha történne velem bármi izgi, amiről be tudnék számolni. Bezzeg majd ha visszatérek az élők sorába...hajajj!! :))

Ezt a dalt a Vera küldte nekem, a múltkori kiborulásomra, hogy ne adjam fel, mert előbb-utóbb végzünk (neki még a bikém van hátra). Egyébként találkoztam vele csütörtökön, és olyan jó volt végre beszélgetni vele, meg tartott egy kis gyorstalpalót anatból, úgyhogy ha átmegyek jövőhéten, azt részben neki köszönhetem majd... :))

Rinyarinyarinya

2012-01-14T15:18:00.002+01:00

A tököm televan ezzel a vizsgaidőszakkal!! Az Élettan Intézet meg elmehet a jó büdös picsába, úgy ahogy van... Megbuktatnak MÁSODSZOR is, amikor tudom a tételeimet, ez már azért a pofátlanság netovábbja... Ráadásul akármilyen indokra hivatkozva sem adják meg neked az engedélyt, hogy nyáron leszigorlatozz, ha most ezt a félévet nem tudod időben befejezni, és netán CV-vel mennél tovább. Ezt a jó hírt ma sikerült megtudnom M-től, mert bátorkodtam megkérdezni, hogy szerinte ez hogy működik. Ó, hát hogy működne? Minden intézet megadja az engedélyt, kivéve melyik? Segítek: a 2-es Élettan Intézet. Pusztuljanak meg, ha őket boldoggá teszi, hogy engem szívatnak, és egy retardált gyökeret meg átengednek, csak azért mert az anyja a Radiológia Klinika nagy fejese. De az a gyerek BETEG!! Autista (vagy valami hasonló), hogy lesz belőle orvos?? Én bezzeg szopjak, meg csússzak egy évet azért, mert az én anyám nem klinikavezető. Szép világban élünk...

Nem szoktam sajnálni másoktól a vizsgát csak mert nekem nem sikerül, de azért ez tényleg mindennek a teteje. Uramisten, de idegbeteg vagyok már... Na jó, valahogy muszáj meglennie, mert abba belepusztulok, ha évet kell ismételnem...

2012

2012-01-03T19:55:00.001+01:00

Hát nem sok izgalomról tudok beszámolni... Itthon vagyok, tanulok a holnaputáni vizsgára, és LOST-ot nézek. Marha egyhangúak a napjaim, és baromira unom már, hogy egész nap a seggemen ülök, nem megyek sehova, és nem csinálok semmi kedvemre valót. Na mindegy, elég a rinyából.

Eddig még sosem írtam újévi fogadalmakat azt hiszem, de most bepróbálkozok párral.

1. Mindig megcsinálom szépen a körmöm, meg a hajam.
ha már okos nem vagyok, legalább szép legyek
2. Nem hagyok mindent az utolsó pillanatra.
ez egy nagyon rossz szokásom, és borzasztó nehéz lesz rajta változtatni
3. Megcsinálok legalább 5 dolgot a listámról.
rég néztem rá utoljára, de azt hiszem eléggé le vagyok maradva
4. Rendszeresen tanulok, nem csak számonkérésekre.
ezt mindig elhatározom vizsgaidőszakban, mert midig szívok a saját lustaságom miatt
5. Rendet tartok magam körül, és többet segítek itthon.
asszem ezt nem kell túlmagyarázni...nem szeretném ha elkanászodna a szobám :D

Najó, tényleg nem nagyon van miről beszámolni, úgyhogy egy csodálatos zenével le is zárnám a mai bejegyzést. (Aki tudja honnan származik, az rossz ember nem lehet... )
Mindenki szurkoljon csütörtökön!

Mindenféleség

2011-12-26T19:58:00.002+01:00

Először is, a szülinapom. Szóval aznap este írtuk a megajánlott jegyes tesztet, és úgy gondoltam, hogy ez a kettő így együtt remek alkalom arra, hogy beüljünk Medikusba. Inni. :D
Csak pár embernek szóltam, nem volt kedvem nagy felhajtást csinálni abból, hogy már megint egy évvel öregebb lettem, meg amúgy is...tudom jól, hogy ez a vizsgaidőszakos szülinap nem túl nyerő, de hát anyámék annak idején ezzel nem foglalkoztak.... :D Úgyhogy beértem annyival, hogy néhány csopitársam részt vesz az eseményen. Cinti rábeszélt, hogy mindenképp menjek be a reggeli bikém konzultációra, mert hogy na. Pedig én már pedzegettem, hogy még egyről sem hiányoztam (gyakorlatról meg még véletlenül sem), úgyhogy így a szülinapomon igazán megérdemelném, hogy ne Kolevvel keljen felébrednem. De rábeszélt.

Úgyhogy becsattogtam reggel az EOK-ba a frissen beszerzett kávémmal, és elhelyezkedtem egy széken. Megjelent Cintia egy ajándékszatyorral, és majd beszartam azokon amiket kaptam: egy Star Wars-os telefonos bigyókát, ami forog és villog, ha hívnak (nagyon gyökér, de SW-os), egy macskarisztokratás falidíszt, ami azóta az ajtómat ékesíti, meg Happy Birthday-es papírcsákókat az esti mulatozásra. Még sosem volt ilyenem. :D A nap következő fényfoltocskáját maga a Nagy Kolev okozta, aki az egyik kérdésére adott válaszomat (valami arginines szabályozós dolog volt) kiválónak minősítette. Kiváló. Kolev. Ritka pillanat.
Az esti teszt után meg beültünk Medikusba csákóstul, mindenestül, és iszogattunk, beszélgettünk picit még így utoljára vizsgaidőszak előtt.

Nézzük a bikém vizsgát. Hát sajnos picit csalódott vagyok, mert csak hármas lett...mindenki mondja, hogy ez milyen kurva jó, meg hogy örüljek neki, hogy egy vizsgán túl vagyok, de engem azért akkor is irritál, hogy tudom, hogy ennél többet tudok. Ha másból nem is, bikémből igazán rendesen tanultam idén. De mindemellé azt is tudom, hogy ez a teszt nem ad reális képet. Mert ez egy szemét teszt. És legalább egy vizsgán túl vagyok. Ha esetleg vizsgaidőszak végén rengeteg időm marad, és nem tudok majd magammal mit kezdeni (haha), akkor elmegyek javítani. Talán.

Pénteken találkoztam Tamcsival, mert végre hazajött, és ráért...olyan jó volt, már nagyon-nagyon hiányzott. Főleg, hogy A Nagy Esemény óta nem is találkoztuk személyesen, és az utóbbi pár hétben még telefonon is csak nagyon ritkán beszéltünk... Úgyhogy már itt volt az ideje.
Jajj, kaptam tőle egy Varjúúúúút. Majd beszartam (ismét), annyira cuki, ezt kajtatta mindenhol...hogy szerezzen nekem egy varjút szülinapomra. És hát "nem az igazi, ráadásul nem is varjú, de legalább madár!" <3

Azóta meg nem tanultam semmit, hihi...csak karácsonyoztam. De hát ezt előre tudtam, egyszerűen nem tudok itthon tanulni. Holnap még apáéknál karácsonyozunk, aztán 28-ától indul a Nagy Könyvtárazás. A szilveszterről még halvány szőke lövetem nincs...azt se tudom, hogy akarok-e...mindegy majd kiderül. :)

A nagy elkeseredés

2011-12-17T21:37:00.002+01:00

Szóval az van, hogy nincs. Elúszott a megajánlott jegy, ami szomorú, mert így egyel több vizsgám van az elkövetkező 6 hétre, viszont sokkal kevesebb kedvem nekiindulni az egésznek...

Hétfőn megvolt a gyakorlati vizsga, amitől nagyon féltem, mert úgy éreztem, hogy van pár tétel, amit ha kihúzunk (itt párosával vizsgázunk, mert egymáson kell mindenféle csudi dolgokat mérni), akkor el se fogjuk tudni kezdeni... És akkor még az elméleti háttérről szó sem esett...az gyakorlatilag magában foglalja az egész féléves anyagot, mert végül is bármibe belekérdezhetnek. De hát tettem a dolgom (többé-kevésbé), készültem, amennyire tudtam, Cintivel átbeszéltük a gyakorlatokat szombaton, vasárnap még készültünk egyénileg, aztán másnap nekivágtunk a kalandnak.
Cinti húzott. Ahogy ránéztem az arcára, láttam, hogy minden elveszett...majd hangosan felolvasta a tétel címét a tanárnak: RSA.
Ó, balsors! Ez volt az egyetlen gyakorlat, amire évközben sikerült egyest kapnunk, mert rohadtul nem értettük meg a könyvből, hogy mi ez az egész. Később, a gyakorlat elvégzése után sem értettük meg, de ez már mellékes. A lényeg, hogy vizsgán is ezt húztuk, és ezen nem lehetett változtatni.
Az első pánikroham után megpróbáltunk némi tudást előkaparni az emlékezetünkből, de én esküszöm, hogy teljesen üresnek éreztem a fejemet. Még hirtelen azt se tudtam megmondani, hogy miket kell használni a gyakorlathoz, nemhogy kivitelezni...aztán szépen felbugyogtak a "tudás" miniatűr képviselői, és kezdtük összerakni a dolgot: kell 3 tappancs - egy a jobb vállra, egy a jobb derékra, egy a bal hasra, kell egy erényöv (valami légzésmérő pánt, amit a mellem magasságában kell körbetekernem magamon), és kellenek a kábelek (a megfelelő színt a megfelelő helyen lévő tappancshoz párosítani - még szerencse, hogy ezt álmomból felkeltve is tudom - fekete a földelés (derék), fehér a váll, piros a has.
Már csak egy apró problémánk volt: nem tudtuk melyik programot kell megnyitni a gépen...majd miután megtaláltuk a következő kérdés, hogy azt mégis hogyan kell működésre bírni. És félreértés ne essék, nem azért mert egész félévben nem figyeltünk, hanem azért mert vizsgára "speciálisan elő vannak készítve a gépek", magyarul semmi nem úgy van, mint ahogy ezt te megszoktad.
Mindegy, végül némi izzadás után mind a 3 kérdést megválaszoltuk, sőt a kedves vizsgáztató bácsi el is fogadta, meg még belekérdezett némi "hogyan állapítaná meg a szívfrekvenciát kedves kollegina, ha a gép nem írná ki magának?" dologba, amire sikeresen megfeleltem (tekintve, hogy egyszer drága Tamarám éjjel ezt magyarázta nekem telefonon, mikor sehogy sem tudtam kiszámolni egy patkány szívfrekvenciáját...), úgyhogy rá is térhettünk az elméleti részre.
Itt jött a "mondjon egy számot 1 és 12 között", és mi rendkívül furmányos módon az egyest, illetve a kettest választottuk, mivel majdnem biztosak voltunk benne, hogy nála is az a kérdéslista van, ami a honlapon számunkra is hozzáférhető volt, és emlékeztünk, hogy általában a témakörök első pár kérdése elég lightos... Persze azért nem ment ilyen egyszerűen a dolog: nem elégedett meg ezzel az egy kérdés/kopf adaggal, úgyhogy még feltett néhány kevésbé témába vágó darabot, de előbb-utóbb mindegyikre megszültük a választ. Az egyik különösen hosszú kínos csendben (csikorogtak az agykerekek) Cinti úgy döntött, hogy az ultimate válasz az extrasystole lesz, és bejött, úgyhogy utunkra bocsátottak minket egy-egy négyessel.

Itt elöntött a mindenre képes vagyok érzés, fuckyeah, király lesz a vizsgaidőszak meg minden, és el is kezdtem másnap a csütörtöki tesztre tanulni. Egy idő után azonban kiborultam, mert rájöttem, hogy baromi nagy anyagra baromi kevés idő van. ÁMDE, nem adtam fel, hősiesen küzdöttem a könyvtárban még csütörtökön is, na meg bíztam a mákfaktorban, hogy ha már szülinapom van, akkor igazán lehetne szerencsém is... Nem lett. :D Nagyon nehéz volt a teszt, nagyon kevés pontom lett, nagyon nincs megajánlott jegyem. Cintinek sincs, úgyhogy együtt küzdünk majd vizsgaidőszakban a továbbjutásért.
Egyelőre level 1: bikém. Ha azon túljutunk, lehet gondolkodni, hogy hogyan is tovább...

U.i.: egy pici szülinapos bejegyzéssel majd jövök még. :)

Mindenféle nyalánkságok

2011-12-09T20:42:00.000+01:00

Hétfőn lesz az élettan gyakorlati vizsgánk. Rémisztően hangzik, és igazából az is, de valahogy mégsem tudom rávenni magam a tanulásra... Mivel tudom, hogy ha csak kettes lesz, még akkor is megvan a megajánlott négyesem, nem nagy a motiváció. Persze jobb lenne az ötös, és még össze is jöhet, ha szerencsésen húzunk tételt... Ha viszont nem kapok megajánlott jegyet, akkor baj van. Nem fog beleférni a vizsgaidőszakomba még egy vizsga, főleg, hogy január végére már olyan leszek, mint egy zombi, kizárt, hogy meg tudjak tanulni fél évnyi élettan anyagot.

Egyébként a vizsgaidőszakos terveim elég kellemesek, remélem így is maradnak. Egyelőre ilyennek néz ki:

élettan: megajánlott jegy
biokémia: december 22.
anatómia: január 13.
fejlődésbiológia: január 18.

Bár eddig még nem volt olyan vizsgaidőszakom, hogy ne raktam volna át valamelyiket későbbre, na meg olyan sem, hogy minden vizsgát elsőre letettem volna. De idén ez annyira szuperül ki van találva, hogy nem ronthatom el, muszáj így lennie. Maradna 3 hetem regenerálódni, és habár tudom, hogy az az anatra készülős karácsony + fél január teljesen ki fog készíteni, de totál megéri, ha utána lógathatom a lábam!

Nézzünk vidámabb témát. Meséltem már a nagy elhatározásomról? Arra jutottam, hogy szeretném mindig valami extrára kifesteni a körmöm, mert így legalább ha ránézek, úgy érzem, hogy van időm foglalkozni magammal, és nem emészti fel az életemet az egyetem. Úgyhogy mostantól nem sima egyszínűre lesznek festve, hanem mindenféle kreatív mókákat találok ki, mint hajdan gimnazista koromban, amikor még volt egy csomó-csomó felesleges időm. Bár próbálom majd tartani magam a dologhoz, de azért nyilván ez vizsgaidőszakban nem annyira fog élni, inkább majd január 18. után. Most egyébként épp hülye picsa rózsaszínes-lilás-átmenetes-csillogós, ami nekem nagyon tetszik, és már pár csoporttársam meg is rendelte, hogy ha majd rengeteg szabadidőnk lesz, csináljak ilyet nekik. Challenge accepted.

*hát képen nem egészen olyan, mint élőben, de azért na

Egyébként szeptemberi fogadalmam, miszerint mindig megcsinálom normálisra a hajam, eddig teljesen jól betartottam. Csodálkozom is magamon...de visszagondolva tényleg nem nagyon emlékszem, hogy különösebben gáz fejjel jelentem volna meg suliban. Vagy begöndörítve, vagy kiegyenesítve, vagy szép, virágos kontyban volt, vagy ha épp egyikhez sem éreztem affinitást, akkor lófarokba kötve. De ez utóbbi inkább csak akkor lépett életbe, amikor már nem állt olyan tökéletesen, mert kezdett kimenni belőle a göndörség/egyenesség. Szóval picit büszke vagyok.

Más. Könnyes búcsút vettünk tegnap az évad legjobb gyakorlatvezetőjétől. Ami szerinte nem annyira könnyes, mert pár hónap múlva úgyis újra látjuk egymást... Ő könnyen beszél, neki egész télen nem lesz más dolga, mint jól érezni magát, karácsonyozni, bulizni, szilveszterezni, még többet bulizni, koncertezni, még egy kicsit bulizni, és a többi. Na meg néha, ha kétségbeesetten felhívja majd valamely kis nebulója vizsga előtti pánikban, akkor kicsit eligazítani a biokémia útvesztőjében. Ja, és kb. négy alkalommal bemenni az EOK-ba (szemben lakik) vizsgáztatni...akarom mondani ülni, és nézni, ahogy a hallgatók tesztet írnak. Így nekem sem lenne könnyes a búcsú... És osztogatott cetlit, amin lehet őt értékelni. Hát jól értékeltem is tegnap este / ma hajnalban. És tényleg jól értékeltem. Meglepő, mi?

Egy kis karácsonyos

2011-12-08T01:51:00.000+01:00

Jajj, de nehéz ez a karácsony téma... És évről évre egyre nehezebb. Az az alapvető helyzet (és egyben a büdös nagy probléma), hogy mindenkinek megvan mindene. Én pedig nem sok mindent utálok annál jobban, mint egy huszonnyolcadik felesleges dolgot adni/kapni, amivel nem tud az ember mit kezdeni, csak rakosgatja egyik sarokból a másikba...
Tudtam, hogy eljön a perc, amikor megkérdezik tőlem, hogy mit kérek karácsonyra/szülinapomra, úgyhogy próbáltam picit előre gondolkodni, hogy olyanokkal rukkolhassak elő, amik hasznosak, és amire tényleg szükségem van. Nézzük a listámat:

Littmann fonendoszkóp (következő félévtől úgyis kell, mert kezdődik a belgyógyászat)
fehér tábla - filccel írós (ebből jó lenne 90x120-as, mert biztos, hogy kihasználnám...egyébként rengeteg papírt pazarlok el képletek, meg mindenfélék gyakorlására, amiket aztán kidobok...)
parfüm (elfogyott már rég, és most mást használok, de kezd eléggé hiányozni)
egész alakos tükör (vicces, de ilyen nem található sehol a lakásban, és megőrülök, hogy sosem látom magam egyben)
A/2-es üveges képkeret (az aminosavas rajzomnak)
körömlakkok (sosem elég)
körömreszelő (időtlen idők óta nincs egy normális körömreszelőm)
~~Varjú (na ez az, ami pénzért nem vehető meg)~~

És lássuk, hogy kinek mit szeretnék adni.

anyának Jókai életrajzos könyvet
apának Mitsubishi Galant modellt (szívem szerint vennék neki egy kb '99-es, szürke Mitsubishi Galant kombit, 2.5. v6-os motorral, de hát azt hiszem idén erre nekem nem futja)
húgomnak nyakláncot, vagy karkötőt
Cintinek speciális Yoda mesteres pólót (a február 10-i 3D-s SW mozizásunkra előre)
Tamcsinak is megvan, de elképzelhető, hogy ő olvassa, úgyhogy azt nem írom le :P
Iminek papucsot (nincs itt nálunk egy normális papucsa, és cipővel mászkál a lakásban)

Egyelőre ennyit tudok, Tündének és a mamáéknak még nincs ötletünk. Ez mind szép és jó, de ezeket valamikor be is kell szerezni, és őszintén szólva már a gondolattól is rosszul vagyok, hogy egy pláza közelébe menjek az évnek ebben a szakában...

Napi KatusAtus

2011-12-06T23:31:00.001+01:00

Hát ezt muszáj elmesélnem, de szigorúan csak röviden. A mai aerobik rendhagyó volt, mert már vizsgázni is lehetett (azoknak, akiknek megvolt a 10 alkalmuk - nekem nem), úgyhogy ez egy igazán rövid óra kellett volna, hogy legyen a többiek számára: tanulunk egy koreográfiát, majd hasta la vista.

Miután megtanultuk a mozdulatsort, elkezdték hívni a vizsgázókat, mi meg kerestük a névsorolvasó lányokat, hogy bediktálhassuk a nevünket, és elhúzhassunk. AZONBAN. A semmiből hirtelen feltűnt Katus Attila -feltűnően túlöltözve a szokásos szereléséhez képest -, magához ragadta a mikrofont, és elkezdett szónokolni a StarLight nemtommiről, meg a Pizza Forte-ról, aminek, mint kiderült, ő a reklámarca...végül azt hozta ki a dologból, hogy mindjárt érkezik nem csekély mennyiségű pizza, ami mind arra vár, hogy mi elfogyasszuk.

Persze aztán jött a szokásos szöveg, hogy lájkoljuk a FB oldalát (és most már a pizzásat, meg a starlight-osat is), meg jelöljük be magunkat a fotókon, amiket majd készít rólunk pizzaevés közben, és legyünk igazán boldogok, hogy ismerhetjük őt, a nagy celebet.

Hát apukám, másfél éve járok erre az aerobikra, eddig se lájkoltalak, ezután se foglak, de azért azt el kell ismerni, hogy a pizza finom volt, és így a félév utolsó alkalmára egy szép gesztus volt tőled. :)

Egy új kezdet

2011-12-03T11:57:00.001+01:00

Úgy érzem illene szólnom néhány szót a váltásról. Akkor most eljött az idő, hogy felfedjem a kegyetlen igazságot: lusta vagyok. Na jó, igazából csak nincs annyi időm foglalkozni a honlap témával, mint régen, és mivel úgyis csak a blog részét frissítettem, meg hát az volt a lényege az egésznek, úgy döntöttem ideköltözöm. A design dolga baromi egyszerű, megcsinálom PS-ban, és felteszem. Nem kell DW-ben kódolni, meg szöszölni vele, egyszerűen csak van.

Őszintén szólva már egy ideje foglalkoztatott a gondolat, hogy váltsak, mert már egy csomó minden idegesített (például a hülye comment spam-ek, amiket folyton törölgethettem). De a végső elhatározás akkor érett meg, amikor megláttam azt az ocsmány reklámot, amit sehogy sem lehet onnan kiirtani. Minden egyes frissítésre, oldalváltásra újra előugrik, és hát azon kívül, hogy egy cseppet sem esztétikus, még baromira idegesítő is.

Kicsit tartottam attól, hogy mennyi szabad teret kapok majd itt a szerkesztésben, de abszolút meg vagyok elégedve. Bár tegnap elég sokáig tartott mindenre rájönni, de aztán ment minden, mint a karikacsapás. Nem beszélve arról, hogy itt mennyivel egyszerűbb képeket beszúrni a beszámolóimba, betűstílust, színt változtatni...Hát igen, a ~~lustaság~~ időhiány nagy úr... Úgyhogy asszem hosszabb időre rendezkedek be.

Most pedig szólnék néhány szót a külsőről (amit alapvetően Bebe amerikás blogja ihletett). A nyári óta már egyébként készítettem pár új kinézetet, de sosem volt kedvem DW-ben bekódolni, meg feltölteni. Főleg, hogy nem volt a gépemen se DW, se TotalCommander (Windows újratelepítések áldásos hatása)...

Szóval...design elemek.

Numero egy. Épület. Ez az Elméleti Orvostudományi Központ, vagyis az EOK. Itt töltöm az életemet. Tényleg. Itt van minden órám (kivéve a tesi), és ide járok könyvtárba hétköznap is, hétvégén is. Egyébként szeretem ezt az épületet, olyan szép...és olyan jó, hogy télen is megy a légkondi, meg hogy az Élettan előadóban állatszag van. Igazából ennek az az oka, hogy alatta van az Állatház, a -1. szinten, ahol fogalmunk sincs milyen állatokat tartanak. Mindig reménykedünk benne, hogy a légkondis nyíláson alulról kidugja a fejét egy zsiráf, és elkezdi rágcsálni a cipőnket...az feldobná az előadást. :D De gyanítom, hogy ez nem fog megtörténni... Vicc nélkül: tényleg imádom ezt az épületet.

Numero kettő. Universitas Budapestinensis De Semmelweis Nominata. Azt hiszem ezt nem kell túlmagyarázni. Megkérdezték tőlem pár hete, hogy mit jelent számomra a Semmelweis Egyetem. Őszintén végiggondolva a dolgot, mindent. A tanulást, a jövőt, az IÖCS-öt, Budapestet, társaságot, szórakozást, életet. Komolyan. Nagyon megbántam volna, ha nem lettem volna elég kitartó, és elmegyek máshova tanulni. Vagyis nem tudom, lehet, hogy akkor is szeretném amit csinálnék, DE ha tudnám, hogy milyen az, amit most csinálok, és amiről lemaradtam volna, akkor azért mégiscsak a fejemet verném a falba. Hmm, súlyos gondolatok ezek. :D

Numero három. Erlenmeyer lombik. Csak mert biokémia. Egyébként ilyeneket használtunk azon a gyakorlaton, amit a Tomi elalvása miatt a szexi/okos/vicces/kedves gyakorlatvezetőmmel kellett elvégeznem. Csak kicsit csaltunk a mérési eredményekkel. :)

Numero négy. Fekete madár. Ez nem egy egyszerű fekete madár, ez egy varjú. Méghozzá annak a sorsfordító Varjúnak az interpretációja, aki megszerettette velem a biokémiát, és ezáltal esélyt adott arra, hogy értékelhetetlennél jobbra szigorlatozzak belőle.

Numero öt. Elefántos drapéria. Ennek semmi oka nincsen, csak véletlenül találtam guglin, és megtetszett. Olyan édesek. :))

Ennyit mára belőlem, igazán le kéne ülnöm ~~Star Wars-t nézni~~ élettant tanulni, mert hétfőre elég sok dolog van. És ki kell takarítanom a házat, mert jó testvér vagyok, és segítek a húgomnak.

Mother of God...

2011-12-02T19:38:00.001+01:00

Nos, lássuk csak. Másodév. Mit is mondhatnék? Állítólag ez a legnehezebb része az egész orvososdinak...túlélni ezt az évet. Azért azt gyorsan elmondanám, hogy én megpróbálom minden cseppjét kiélvezni.

Tehát ott tartottam az életem ismertetésében, hogy közeleg a félév második bikém demója. És ezúttal készültem is rá. Sokat. Sőt, időközben az aminosavakat is megszerettem, hála az A/2-es méretű "rajzocskámnak", amit pusztán 4-5 órába telt megkomponálni. Haha.

Viszont totál megérte, mert utólagos megítélésem alapján ennél hasznosabb dolgot még nem nagyon alkottam egész orvospalánta pályafutásom alatt. Arra is gondoltam (sőt egyre erősebb késztetést érzek), hogy bekereteztetem, és kirakom a falamra. Persze ez így nem olyan szép, mert már szkennelve van, és a színek nem az igaziak, de ha az eredetire ránézek, majd elsírom magam. Főleg, ha belegondolok, hogy mennyire fájt mindenem a görnyedéstől, mire késznek nyilváníthattam a művet.

*le me during the procedure

Na de elég abból, hogy mennyire maradandót alkottam, mert ez önmagában nem elég semmire, szóval ugorjunk a demóhoz. Dobpergés, trrrrrrrrrrrrrr...

ÖTÖS lett!!! Még mindig alig hiszem el, hogy én biokémiából ötöst kaptam egy szóbeli számonkérésen. Ez egyszerűen felfoghatatlan.

A sikert megünneplendő, nekivágtunk az éjszakának (és a szemeszterzáró bulinak) a csoporttársaimmal. Végre sikerült egy nagyjából normális méretű társaságot összeverbuválni alapozni, és a legjobb, hogy nem csak F3-asok vettek részt az eseményen. Dalmával már nyár óta tervezzük az F1&F3 összemördzsölését, mert mi vagyunk a két jófej csoport, és gáz, hogy így külön vagyunk válva. Ékes magyarsággal fogalmazva.

A tegnapi hangulat, és nem mellesleg rengeteg alkohol örömére, bár hajnalban még egészen másképp álltam a dologhoz, reggel úgy döntöttem, hogy a mai napom terve a "skip ALL the classes"-ban kimerül.

Így végül eltöltöttem egy maximálisan passzív napot, ami kimerült filmnézésben, pizzarendelésben, és pihenésben. És holnap vár az élettan. Jó belegondolni.