Hát ja..

Hétfő éjjel megtörtént az, amin anya szerint minden nőnek át kell esni: amikor a barátod felhív hulla részegen, hogy alhat-e nálad, majd kritikán aluli állapotban megjelenik.. Hát Dávid nem aprózta el. Rise Against koncerten voltak a barátjával (találkoztunk délután, aztán a koncert előtt váltunk el, megbeszélve, hogy írjak egy smst, ha hazaértem, és majd ő is ír, ha hazaért).

0:15 készültem lefeküdni, mikor csörgött a telóm: Dávid. 

"Szia Detti, Fefe vagyok, Dávid barátja, és azért hívlak, mert..." 

Na innentől a másodperc tört része alatt borzalmasabbnál borzalmasabb dolgok villantak át az agyamon, hogy mi történhetett Dáviddal, amiért az ő telefonjáról kurvára nem ő hív engem. De szerencsére semmi szörnyűség, csak nem találta a kulcsát, és Fefe az iránt érdeklődött, hogy délután nem tettem-e el véletlenül. Aztán mondta, hogy akkor még körülnéznek a Pecsában, meg megkérdezik, hogy nem adták-e le. Lefeküdtem. 

2:20 arra ébredek, hogy rezeg a telóm: Dávid.

"Szia, ébren vagy?"

Pff, naná, végülis mit csinálna az ember lánya hétfő éjjel fél háromkor?! Megkérdezte, hogy alhat-e nálam, mert nincs meg a kulcsa, az anyját nem akarja felhívni, a nővére meg ki van kapcsolva. Én meg hallottam a hangján, hogy azért már nincs minden rendben, de persze, alhat nálam. Tájékoztatott, hogy a Blahán van, és érdeklődött, hogy melyik busszal kell jönni. Elmondtam, letettük. Megnéztem mobilon gyorsan, hogy jön a busz, hogy azért mégis legyen róla némi fogalmam, hogy mikor ér ide. Láttam, hogy kb. 1 óra múlva várható az érkezése, visszafeküdtem.

2:50 rezeg a telóm: Dávid.

"Itt van a Tibor." 

Majd kissé ingerült kérdésemre, hogy az meg ki a faszom, azt válaszolta, hogy valami csöves, aki magyaráz neki. Majd közölte, hogy a BLAHÁN van (akinek esetleg elkerülte a figyelmét, fél óra eltelt közben), és megkérdezte, hogy melyik busszal kell jönni hozzám. Pff. Megint elmondtam. Elkezdett makacskodni, hogy ő elmegy Örsre, és onnan jön busszal. Az már nem fért a fejébe, hogy Örsön pontosan ugyanarra a buszra tud felszállni felénk, amire a Blahán, tehát felesleges elmenni Örsre. Megint megkérdezte, hogy akkor melyik busz. Megint elmondtam. Letettük, visszafeküdtem.

3:30 rezeg a telóm: Dávid.

"Itt vagyok Örsön. Innen hogy jutok el hozzátok?" 

Na nem mondom, hogy ezen a ponton nem szállt el egy kicsit az agyam. Beszéltünk pár percet, és az lett a vége, hogy megmondtam neki, hogy el ne merjen mozdulni, elmegyek érte, 20 perc és ott vagyok. Itt már érezte, hogy baromi pipa vagyok. Én meg éreztem, hogy ő baromi részeg. 

3:50 kiszállok a kocsiból Örsön, pizsiben, odamegyek Dávidhoz, aki támasztja a falat, mellette egy sör. Köszönök.

"Húú, de mérges vagy.. De azért jó volt vezetni?" 

Pff, anyád. Kábé. Elindulunk. Vagyis -nánk, ha tudna egyenesen menni. Oké, elvonszolom a kocsiig. Megölel, majd elhajítja a sörösdobozt. Megkérem, hogy szedje össze, de nem veszi az adást. Összeszedem. Beültetem az autóba, beülök, bekötöm magam, erre őt is felszólítom. Nem sikerül neki. Bekötöm. Elindulunk. 

4:20 hazaérünk, Dávid, mint az elefánt megy fel a lépcsőn, elesik. Húgomék felébrednek. Dávidhoz hozzávágom a pizsijét, és mivel látom, hogy áll neki az átöltözésnek, megkérem, hogy a ruháit ne a földre dobálja. Lemegyek, bezárom az ajtót. Visszatérek a szobámba, és mi fogad? Dávid összes ruhája a szobám közepén hever a földön. Kiakadok, de nem akarok kiabálni, hátha még nincs mindenki ébren, de azért felemelem a hangom, és rendre utasítom. Elküldöm fogat mosni, összeszedem a ruháit. Na itt kellett a húgomék szobájából kihalásznom, és visszavonszolnom az enyémbe. Betuszkolom az ágyba, és alszunk.

A reggelt már nem részletezném, de az is szép menet volt, amíg őt kivakartam az ágyból.. Mondhatom rengeteg türelmem maradt, így 3 óra alvás után.. De miután észhez tért kicsit, felhívott, és újra bocsánatot kért (az este folyamán, meg reggel is vagy 100x megtette, de azért érezte, hogy nem vagyunk rendben), nekem meg idővel elpárolgott a haragom, és azóta csak röhögök az egészen. Miután másnap este elmeséltem neki, hogy mit művelt, mondta, hogy legszívesebben elsüllyedne, meg, hogy csoda, hogy szóba állok vele. :D

Azóta minden oké, elvagyunk, mint hal a vízben..:) Ja, szerda reggel készítettem róla egy priceless fotót, ahogy az ágyamban aludt:

Igazából azért néz ki így, mert én éjjel galád módon elvettem az egész takarót, ő meg kénytelen volt beérni a rózsaszín AVON-os, mellrákos pokrócommal. A szemfedő meg szintén az enyém, csak én már jobban bírom az alattomos napsugarakat, amik reggel pont a pofánkba világítanak, ő viszont megőrül ettől, és nem bír aludni ilyen fényárban. Szerintem szép ez az ultragay összeállítás.. Mindegy, így szeretem. <3

You're stealing my heart away..

-Szeretsz?

-Nem tudom.

-Miért nem?

-Nem vagyok biztos.

-Kételyek?

-Azok.

-Akkor mit érzel?

-Ez bonyolult. Néha hiányzol, nem bírom, ha nem vagy velem. Szükségem van a jelenlétedre, még ha nem is nézek rád. Néha ellöklek, mert félek. Megijedek tőled, pedig nem bántasz. Néha futnék veled akármeddig, akárhova... csak hogy együtt lehessünk. Néha úgy érzem, nem jó ha itt vagy, vagy nézel, mert elvársz dolgokat. Lehet, hogy nem tudom megtenni. A szívem megszakad ha mással látlak, de nem szólok egyetlen szót sem. Csak elsétálok... Néha utálom, ahogy kinézel. De ezt se mondom soha. A lényed kárpótol mindenért. Nem tudok soha haragudni rád úgy igazán. Pedig lehet, hogy olyat tettél, amiért másnak már nem jutna a bocsánatomból. Néha ha rád gondolok sírok, néha nevetek, néha ordítok, aztán megint ott a mosoly az arcomon. Lehetne egyszerű, de nem... ez bonyolult.

-Akkor szeretsz?

-Azt hiszem...

Újra hétvége

Csütörtökön megvolt életem első német nyelvórája, juppii! :) Már nagyon vártam, és igazából - nem mintha ezt egy első alkalom után annyira meg lehetne állapítani -, tetszik. Tök jó érzés végre nyelvet tanulni (ráadásul újat).. Teljesen az elejéről. Fura, hogy az ember alapvető szavakat nem tud, és mindent újra elölről kell kezdeni..

Mondjuk kihívás lesz megszerezni a könyvet, mert nagyjából sehol nem találom, pedig azért nem ejtettek a fejemre, és Gugli is a jóbarátom. Mindegy, még van rá két hetem (mert sajnos március 15. miatt a következő óra kimarad)..igaz, hogy addigra az első leckét át is kéne nézni, de mindegy, valahogy megoldom. :)

Pénteken volt a Karnevál, ami olyasmi, mint egy második Gólyabál. Ugyanolyan programok vannak, ugyanúgy kiöltözős, ugyanolyan izgi. Pár csoporttárssal készültünk menni, csak megbeszéltük, hogy előtte a Katáéknál iszogatunk egy picit.. És annyira jó volt, komolyan. Az estének az a része jobban megmaradt bennem, mint maga a Karnevál. Persze jó volt az is, de ez a csoporttársakkal iszogatás eléggé megérintette a lelkemet. Találtunk egy Identity nevű pszichológiai társasjátékot, és itt elkezdődött a ki mit gondol a másikról/saját magáról témázgatás, és úristen, olyan dolgok derültek ki, amire nem is gondoltunk volna. Például, hogy a Gréta mit irigyel tőlem/bennem. Soha nem gondoltam volna. :)

Aztán meg szóba került a vizsgaidőszak, arról a nem sikerült félévem, hogy új csoportom lesz, és hogy mennyire fognak hiányozni. Erre a Kata közölte, hogy ez baromság, én mindig is a 2010-ben kezdett F3 csoport tagja leszek, akárkikkel járok jövő évtől órára.. és ez annyira jól esett. Mert tudom, hogy szeretnek (ki ne szeretne? :P), de azért ilyesmit kimondva hallani..nagyon jót tesz az ember összetört szívének. :) 

Karnevál után meg találkoztam Dáviddal, jól elbeszélgettünk magunkról, próbáltuk tisztázni az érzéseket, elvárásokat, félelmeket..szóval mindent. Hát érdekes volt a másnap, mert hogy be volt tervezve egy jó kis Normafás kirándulás, de mi már megint reggel kerültünk ágy közelébe.. Felkeltünk délben, mert nekem muszáj volt hazajönnöm átöltözni, mert mégsem vághatok neki az erdőnek koktélruhában és magassarkúban.. :D Háát, én rég éreztem magam olyan szarul, mint akkor hazafelé. Annyira fájt a fejem, pedig nem ittam olyan rémesen sokat, sőt reggel, mire Dávidhoz értünk, már kb. józan voltam. Úgyhogy nem értem, de mindenesetre rettenetes volt. Hazajöttem, és ruhástul bedőltem az ágyamba egy pár percre, mert alig bírtam magam vonszolni.. Gyorsan átöltöztem, fogat mostam, összeszedtem a húgom cuccát is, és indultam vissza Örsre, hogy ne késsek (sokat). Rájöttem, hogy ilyenkor a napszemüveg jóbarátom. :D

Tök jó volt a délután, elbóklásztunk a Normafánál, aztán Levi talált egy eldugott helyet az erdőben padokkal, asztalokkal, tűzrakóval..és mivel kezdett lehűlni a levegő, tüzet raktunk, melegedtünk, sütögettünk (mert miért ne lenne nálunk sólet konzerv, pita, krumpli, hagyma, fűszervaj?! :D), iszogattunk.. Bár én itt már csak egy fél sört ittam, mert elég fáradtnak éreztem magam anélkül is, hogy megint benyomnék.

Mi 9 körül eljöttünk, mert Dávid találkozott az unokatesójával, én meg simán fáradt voltam, de a többiek még ki tudja meddig maradtak.. A mai napot pihizéssel töltöttem, meg átjött apa, és vele dumáltunk...
Most meg átjön Dávid, és megnézünk egy roppant pocséknak ígérkező horrorfilmet, amitől mindketten fostunk gyerekkorunkban.. Szörnyeteg a mostohám a címe, és igen retró.. :D

Menni, menni, menni!

Mostanában picit rámtört a nosztalgia. Milyen jó is volt egy éve.. a képzés, az a sok új élmény, új ismerős, az a rengeteg ökörködés. Aztán a nyár, a táborszervezés, majd maga a tábor, a gólyák, meg minden. Most hogy jön a jó idő, teljesen meg vagyok zavarodva. Menni akarok. Nem tudom hova, csak menni, csinálni valamit, hogy egy év múlva megint úgy gondolhassak erre az időszakra, hogy de jó is volt.. :)

Ha a húgomnak nem lesz végzetesen sok tanulnivalója hétvégén, akkor úgy néz ki, megyünk kirándulni. Ja meg ha jó idő lesz. :)

Ma egyébként igen hasznosan töltöttem a két előadás közötti szünetet: megcsináltam a körmömet. Tegnap este már nem volt hozzá lelkierőm, úgyhogy úgy döntöttem, majd ma kihasználom ezt az órácskát. Reggel beszórtam a lakkokat a táskámba, aztán szépen leültem körmözni. :)

Este aerobik után beülünk Medikusba egy picit megünnepelni a Regi szülinapját, szóval ma sem érek haza túl korán.. Nembaj, holnap csak háromnegyed 10-re kell beérni.

Szóval csak menni, menni, menni!! :)

Napról napra egyre erősebben.. :)

Visszaszívom azt, hogy 2012 szar. Nem akarok ennyire előre ítélkezni, még csak március eleje van, még lehet jó a vége.  Mert hát rossz dolgok minden évben vannak, csak nekem most itt az első másfél hónapban kicsit besűrűsödtek. Nagyon szarul voltam, hihetetlenül egyedül és szomorúan...de már lábadozom. :)

Ezt a számot Dávid hallgattatta meg velünk pénteken (vagyis már szombaton). Méghozzá azért, mert ezt bárhol, bármikor hallja, én jutok róla eszébe. :)