Mother of God...

Nos, lássuk csak. Másodév. Mit is mondhatnék? Állítólag ez a legnehezebb része az egész orvososdinak...túlélni ezt az évet. Azért azt gyorsan elmondanám, hogy én megpróbálom minden cseppjét kiélvezni.

Tehát ott tartottam az életem ismertetésében, hogy közeleg a félév második bikém demója. És ezúttal készültem is rá. Sokat. Sőt, időközben az aminosavakat is megszerettem, hála az A/2-es méretű "rajzocskámnak", amit pusztán 4-5 órába telt megkomponálni. Haha. 

Viszont totál megérte, mert utólagos megítélésem alapján ennél hasznosabb dolgot még nem nagyon alkottam egész orvospalánta pályafutásom alatt. Arra is gondoltam (sőt egyre erősebb késztetést érzek), hogy bekereteztetem, és kirakom a falamra. Persze ez így nem olyan szép, mert már szkennelve van, és a színek nem az igaziak, de ha az eredetire ránézek, majd elsírom magam. Főleg, ha belegondolok, hogy mennyire fájt mindenem a görnyedéstől, mire késznek nyilváníthattam a művet.

*le me during the procedure

Na de elég abból, hogy mennyire maradandót alkottam, mert ez önmagában nem elég semmire, szóval ugorjunk a demóhoz. Dobpergés, trrrrrrrrrrrrrr...

ÖTÖS lett!!! Még mindig alig hiszem el, hogy én biokémiából ötöst kaptam egy szóbeli számonkérésen. Ez egyszerűen felfoghatatlan.

A sikert megünneplendő, nekivágtunk az éjszakának (és a szemeszterzáró bulinak) a csoporttársaimmal. Végre sikerült egy nagyjából normális méretű társaságot összeverbuválni alapozni, és a legjobb, hogy nem csak F3-asok vettek részt az eseményen. Dalmával már nyár óta tervezzük az F1&F3 összemördzsölését, mert mi vagyunk a két jófej csoport, és gáz, hogy így külön vagyunk válva. Ékes magyarsággal fogalmazva.

A tegnapi hangulat, és nem mellesleg rengeteg alkohol örömére, bár hajnalban még egészen másképp álltam a dologhoz, reggel úgy döntöttem, hogy a mai napom terve a "skip ALL the classes"-ban kimerül.

Így végül eltöltöttem egy maximálisan passzív napot, ami kimerült filmnézésben, pizzarendelésben, és pihenésben. És holnap vár az élettan. Jó belegondolni.